Nem tudok rájönni hogyan NEM LEHET tudni melyik kaparós sorsjegy nyer. Hiszen amikor nyertem akkor csak a hátsó, nem takart vonalkódot olvassák le? Egyesek szerint csak 50 e. ft. Alatti sorsjegyeket adják ki az árusoknak.

> De az összeesküvés elméletekből biztos van ami igaz.

Miért lenne biztos? Mitől lenne biztos? Milyen természeti törvényből kellene ennek következnie? Minden konspirációs teória attól az, hogy teória, azaz tényekkel alá nem támasztott – vagy az ismert tényeknek ellentmondó – következtetés. Amennyiben tényekkel egyértelműen igazolható, onnan már nem teória. De semmi nem garantálja, hogy az általad vagy általam ismert – véges számú – összeesküvés elmélet közül legalább egynek igaznak kell lennie. Ez kicsit olyan, mintha fognál egy doboz almát, sorba vennéd ki belőle az almákat, és ahogy az egyiket a másik után piros színűnek találnád, annál inkább az lenne a meggyőződésed, hogy márpedig kell lennie zöld almának is a dobozban. Miért is? És ha pont nincs, pont úgy alakult, hogy a dobozban minden alma piros?

Van, aki mindent elhisz. Van, aki semmit nem hisz el. Mindkettő bolond a maga nemében, és általában pont attól fél, hogy a másik hibájába esik. Aki mindent elhisz, attól fél, hogy azzal válik bolonddá, hogy semmit nem hisz el és fordítva. De egyik sem racionális érv, egyik sem racionálisan közelít meg egy adott kérdéskört, hanem egy megalapozatlan prekoncepcióval, amit ez a félelem hajt, akár tudatos ez benne, akár nem.

Minden konteót érdemes a következő szempontok alapján megvizsgálni:

- Elsődlegesen mi az összeesküvés célja?

- Az adott cél nem érhető-e el sokkal egyszerűbb, kevésbé lebukásrizikós módon? (Mondjuk ha te akarnád az adott célt elérni, te milyen módon tennéd?)

- Kivitelezhető-e egyáltalán az összeesküvés?

- Kinek állhatna érdekében lebuktatni az összeesküvést?

- Van-e rá módja, hogy lebuktassa?

Ezek nélkül aligha áll meg egy összeesküvés elmélet. Innen lehet aztán a tényeket sorra venni, de elfogultságmentesen.

> Kössz a filozófiát

Nincs mit. Váljék hasznodra!

> de a kérdésemre nem kaptam választ

De kaptál. A vonalkódból nem lehet tudni, hogy melyik sorsjegy nyerő, melyik nem.

A szerencsejáték piaca nagyon nagy mértékben függ a bizalomtól. Mit tudom én egy lottósorsolást el lehet csalni egyszer, kétszer, háromszor. De kellően sok ember kell, akinek be kell avatva lennie a csalásba. Még ha valaki kellően nagy összeget is kap azért, hogy hallgasson, semmi nem akadályozza meg abban, hogy a nevét elhallgatva – jó pénzért – konkrét, egyértelmű bizonyítékot szolgáltasson a csalásról a médiának. Ezzel nem veszít semmit, csak szerez némi extra zsebpénzt vele.

(Nota bene aki kellően magas posztban van ahhoz, hogy bármilyen ilyen jellegű csalást egyáltalán képes legyen megvalósítani, az keres így is eleget a szerencsejáték üzletágon, hogy ne legyen erre rászorulva. Nem kockáztatna mondjuk 100 millió forint haszonért egy olyan állást, ami mondjuk 15 évig biztosít neki havi 800 000 Ft-os nettó fizetést, mert 100 millió az még mindig kevesebb, mint 144 millió.)

Ergo aki a szerencsejátékot üzemelteti, annak – ha hosszútávra tervez – komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy semmilyen módon ne lehessen visszaélnie senkinek ebben az üzletágban, sőt még a csalás lehetőségének gyanúja se igazán merüljön fel.

Ha ez az elv, akkor hogy oldanád meg a kaparós sorsjegyek gyártását, kifizetését?

Mert én úgy, hogy minden sorsjegy egy adott nyereményeloszlásban, de véletlenszerűen legyen nyerő, és ez az algoritmus ne legyen visszafejthető. (Informatikusként, programozóként mondom, hogy ez simán megoldható.) (Vagy olyan algoritmust dolgoznék ki, aminek a dekódolásához mondjuk három kulcs kell, amit három vezető beosztású ember birtokol, így csak az együttműködésükkel lehet az algoritmus dekódolni, ha valamilyen súlyos visszaélést kellene kinyomozni.) A sorsjegy nyerő, vagy nem nyerő voltától függetlenül ellátnék minden sorsjegyet egy egyedi azonosítóval (célszerűen egy vonalkód formájában). Csinálnék egy központi rendszert, ami nyilvántartja, hogy mely sorsjegyek lettek már beváltva, így nem lehet egynél több sorsjegyet beváltani. Hogy a sorsjegy nyertes-e vagy sem, azt a pult mögött ülő ember ellenőrzi. Kifizeti a nyereményt, és beviszi – a vonalkód leolvasásával –, hogy az adott sorsjegy már be lett váltva. A pult mögött ülő munkatársnak meg el kell számolnia azzal, hogy mennyi nyereményt fizetett ki, és mennyi nyertes szelvényt vett át, és a különbözet az ő pénztárcáját fogja terhelni. Ilyen módon senki nem tud visszaélni a rendszerrel.

Hogy pontosan hogyan működik, azt nem tudom, lévén nem a Szerencsjáték Zrt-nél dolgozom. Azt tudom, én hogyan csinálnám meg. Többféle lehetőség van:

1. A rendszer csak azt tartja nyilván, hogy melyik sorsjegyet melyik beváltóhelyen milyen időpontban váltottak be. Ebből:

- Ha valaki egy olyan sorsjeggyel próbálkozik, amit valaki más előtte beváltott, akkor az nem fog sikerülni neki.

- Kiderül az is, hogy egy beváltóhelyen egy adott sorszámú sorsjegyet pontosan mikor váltottak be. Ha valami visszaélés van, akkor lehet, hogy egy szigorúan titkos, offline rendszerben meg lehet nézni, hogy az X beváltóhelyen beváltott sorsjegyek közül melyik volt esetleg „hamis”, azt pontosan melyik munkatárs váltotta be (mert neki is kell ugye a közreműködése ehhez), így van kit elszámoltatni.

2. Az is lehetséges, hogy a rendszerben van egy adatbázis a nyertes szelvényekről, azok összegéről. A rendszer elküldi a vonalkódban tárolt azonosítót, az a saját adatbázisában – amit kívülről nem lehet elérni – megnézi, hogy ehhez milyen nyeremény társul, és rögtön blokkolja is, hogy ezt a sorsjegyet a továbbiakban nem lehet beváltani. Ez biztosabb a random generált vonalkódú hamis sorsjegyek ellen, viszont mivel egy olyan gép tárolja az adatbázist, ami online, ezért van biztonsági rés. De ez ellen azért elég jól lehet védekezni.

3. Még az sem kizárt egyébként, hogy az egész beolvasás kamu, semmiféle rendszer nem áll mögötte. Viszont ez kedvét szegi annak, aki azon gondolkodik, ne gyártson-e hamis sorsjegyeket. Lehet, hogy akart volna, de nem fog, mert látja, hogy itt van egy vonalkódos ellenőrző rendszer. (Kvázi tehát úgy működne, mint a fake megfigyelőkamera, ami nem rögzít semmit, pusztán a jelenléte elrettentő, de egy esetleges betörés ellen nem véd semmit, mivel nem rögzít semmit.)

> De hát ezt az online pénztárgép is küldi

Lehet, azzal nem lehetett egy realtime rendszert kialakítani. Itt ugye úgy is lehet elvileg csalni, hogy egy valóban nyertes, nagyobb összegű, de még simán kiváltható sorsjegyből csinálsz sokat, és több lottózóban váltatod be pontosan egyszerre. Ha a rendszerben van akár egy percnyi késleltetés valahol, akkor már bukik a dolog.

> Csak akkor lehetne bizosan tudni,hogy nincs csalás ha a nyereménnyezettek nevét, címét mindig közönék.

Ez miért biztosítaná a csalásmentességet? Meg lehet adni kamu adatokat is egy ilyen nyeretesjegyzékben, kvázi senki nem fogja ellenőrizni. Viszont a másik oldalról senkinek semmi köze hozzá, hogy én nyertem-e valamit egy sorsjeggyel, lottószelvénnyel, vagy sem.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Még egyszer hangsúlyoznám, hogy a rendszer – mármint a szerencsejáték úgy általában – akkor működik hosszútávon, ha mindenki bízik abban, hogy nincs csalás. Lehetne csalni? Számtalan módját lehetne kitalálni, de csak felsőbb körök tudtával lehetne véghezvinni. De a cáfolhatatlan lebukásnak van valamekkora valószínűsége, és a nagy számok törvénye miatt egy ilyen lebukás valahol, valamikor előbb-utóbb bekövetkezne. Az eredmény az lenne, hogy épeszű ember nem venne se lottót, se totót, se sorsjegyet. A lottózókon le lehet húzni a rolót, az embereket el lehet bocsátani. Aki lebukik, annak nagy valószínűséggel elkobozzák a vagyonát, és leültetik, szerintem nem kevés évre, mert kvázi egy ország perelné szét, és teljesen jogosan.

Minek kellene csalni? Aki felsőbb körben van, az kvázi különösebben megerőltető munka nélkül bőven a minimálbértől nagyságrendben nagyobb keresettel rendelkezik. Te kockáztatnál mondjuk egy kényelmes munkával, havi netto 500 000 + n Ft-os fizetéssel járó, akár évtizedekig fix munkahelyet azért, hogy mondjuk szerezz 1 milliárd forintot? Ebből a fizetésből már azért lehet venni hitelre egy családi házat, meg autót, röhögve ki lehet fizetni a törlesztőrészleteket, és még tengerparti nyaralásra is futja.

De tegyük fel, hogy sikerül valahogy csalnod. Olyan nagyon nagy lábon nem élhetsz, mert nem a „nép” fog lebuktatni, hanem a kollégáid – akiket kihagytál a csalásból –, vagy a főnököd, vagy éppen az alkalmazottaid.

Persze teljes bizonyosság nincs. Maximum racionálisan végig lehet gondolni. Amennyire az én intelligenciám engedi végiggondolni, én nagyon úgy látom, hogy akinek lehetősége lenne rá, annak nem lenne érdeke csalni, mert kvázi levágná az aranytojást tojó tyúkot.

Ha te máshogy gondolod, akkor meg megint egyszerű a téma, ne vásárold a Szerencsejáték Zrt. termékeit, ne lottóz, ne vegyél sorsjegyet, stb…