40-es gyermektelen nők, ti hogyan képzelitek további életeteket gyermek nélkül? Hogyan reagáltok a nem éppen kedves gyermektelenség miatti megjegyzésekre?

Szia! Igaz én még nem negyvenes vagyok "csak" 30 de néha nekem is céloznak ilyen megjegyzéseket. Úgy szoktam reagálni, hogy értésére adjam, hogy jobban tenné ha a saját háza táján seregetne. Igazából már eléggé idegesít, hogy lépten nyomon ilyen emberekbe botlom. A családom nem szól bele az életedbe, szerencsére. Nem tudom mikor szeretnék gyereket de elég sok barátnőm van aki hasonlóan gondolkozik mint én. Nem azért nincs gyerekem mert nem szeretem őket, nagyon is birom őket meg a gyerekek is engem. A bátyám gyerekei is ida vannak értem,olyan "vagány nagynénikéjük" vagyok aki pl.kaland parkba viszi őket vagy sìelni. És én nem szívbajoskodok ha pl.elesnek vagy ha nem akarnak ebédelni csak sütit. Neked mit szoktak beszólni egyébként?

Hát nagyon remélem te ezt nem hiszed el... Mindenki úgy alakítja az életét ahogy akarja. Meg aztán senki nem tudhatja miért nincs. Szemétségnek tartom mikor bele másznak az életembe.

Ugy kepzelem, hogy legalabb 70 eves koromig dolgozok. Vagy tovabb. Most 44 vagyok es egeszsegileg teljesen rendben, valamint kulsore 32-nel tobbnek sosem neznek. Allasinterjun rend szerint gyoztesen veszem fel a versenyt a 20-30-as korosztally tagjaival. Ha nem leszek kepes munkat vallalni oreg koromra, majd bevonulok egy otthonba a megtakaritasaim es lakasom aran.