Úgy érzem már eléggé régóta, hogy nem érdemes tovább folytatni az életem akkor inkább jobb volna befejeznem!?
Mindig csak itthon vagyok az utóbbi 10evben mindig és mindenhová egyedül mentem el senkisem volt kíváncsi én rám de nagyon úgy fest a dolog ez életem végéig igy is marad.
Olyan erős keztetesem van a kínlódás szenvedés és fájdalommentes halálra hogy az nem igaz hogy nem hagy nyugodni talán nem véletlenül a sors így akarja!!!
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Nyugi, a "normális" embereknek sem olyan könnyű. A legtöbben magányosak, hiába van ott velük néha pár haver. Sokan sose találnak igaz szerelmet, igaz barátokat. Problémái mindenkinek vannak. Vagy a suliban, vagy munkahelyen, vagy kapcsolatban, vagy a családdal, vagy az egészségével... a legtöbb embernek nincs aranyélete.
Mivel le tudtad írni magadról, hogy valami nem stimmel, ezért tuti nem vagy őrült. Innentől kezdve pedig tudsz változtatni is. Megértem a problémádat, mintha csak az unokaöcsém írta volna. De ilyen hülyeségeket ne gondolj, hogy a halál az egyetlen, vagy bármilyen megoldás lenne. Nem az.
Az életet becsülni kell, akkor is, ha nem tökéletes.
Nézd... Egy rideg világban élünk. Nehéz olyan embereket találni aki értékes lehet számunkra.
Ez nem azt jelenti, hogy véget kell vetni az életünknek - ejj, hányszor vághattam volna fel az ereimet amikor egyedül vagyok - hanem azt, hogy fel kell fedezned magad. Ameddig te nem szereted saját magadat, másoktól hogy várhatnád el?
Egy hét éves kapcsolatomnak tavaly előtt lett vége. Feladtam érte az álmaimat és elköltöztem miatta egy idegen városba... Természetesen mély depresszióba estem. Ezt még tetézte is, hogy egy másik lány miatt hagyott el, és ő boldog volt... a lány terhes lett, ő révbe ért.... Én miért nem? Jó ember vagyok, miért nem lehetek boldog? Folyton ez járt a fejemben... A " barátaim " cserben hagytak, nem volt senki a közelemben.... Sokszor gondoltam rá, hogy fogom, és kiugrok a negyedikről... De tudod mit? Összeszedtem magam. Elkezdtem kutatni, hogy miben vagyok jó, még az első önálló bevásárlásom is hihetetlen örömet okozott. Mert egyedül csináltam, meg tudtam oldani. Addig folyamatosan megbuktam a forgalmon, és aztán hirtelen sikerült. Elkezdtem rádiózni, önkéntes lettem egy menhelyen. Lettek új barátaim. Párkapcsolatom. Rendbe jött minden.
Soha ne felejtsd: Az életed te irányítod! Egyszer élsz, ne fecséreld el arra, hogy sajnálod magad. Segíts másokon, és a szíved megtelik jóval, szeretettel. Ahogy szereted önmagad, mások is szeretni fognak.
Ezt a butaságot meg verd ki a fejedből, hogy nincs értelme élni :)
Az élet szép... csak találd meg a célod.
Ha gondolod, és szükséged van segítségre, írj rám :)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
> Úgy érzem már eléggé régóta, hogy nem érdemes tovább folytatni az életem akkor inkább jobb volna befejeznem!?
Nem. Jobb volna megtalálni azt, amiért érdemes tovább folytatni. Tűzz ki megfelelő célokat. Amiben vagy, az csak egy hullámvölgy, és gondolom nem úgy akarsz meghalni, hogy elégedetlen vagy az addigi életeddel.
> Mindig csak itthon vagyok az utóbbi 10evben mindig és mindenhová egyedül mentem el senkisem volt kíváncsi én rám de nagyon úgy fest a dolog ez életem végéig igy is marad.
Akkor menj el különböző eseményekre, ismerj meg embereket. Miért kellene ennek így maradnia életed végéig? Pár hónap alatt lehet ezen az egészen változtatni. Csak tenni is kell érte, nem csak álmodozni róla, vagy várni a csodát. Anno nekem is volt egy időszakom, amikor nagyon nem találtam a helyem, a közösséget, ahova tartozok. Elmentem mindenféle rendezvényre, klubba, és találtam egy olyan közösséget, amihez tudtam csatlakozni, szereztem új barátokat, sőt a párommal is ott ismerkedtem meg.
> talán nem véletlenül
Jól hangzó, de semmit sem jelentő közhely. Nem véletlenül? Akkor milyen célból, milyen okból?
> a sors így akarja
Nincs sors. Az életed folyására alapvetően a saját döntéseid vannak kihatással. Ha nem hozod meg a megfelelő döntéseket, nem változol, nem változtatsz, nem alkalmazkodsz, akkor persze sodródni fogsz az árral, és az élet oda visz, ahova visz. De igenis lehet az árral szemben úszni, ki lehet úszni a partra, nem kell a folyó folyási irányában haladnod.
> súlyos bajok vannak a fejemben
Térképezd fel, fogalmazd meg, vond le a múlt tanulságait, hogy a jövőben ne kövess el olyan hibát, ami problémákat okoz.
> mindig is bántottak mert egy furcsa hülye nem normális emberke voltam\vagyok
És? Keress olyan közeget, akik elfogadnak. Vetkőzd le a rossz szokásaidat, találd meg, tudatosítsd, mélyítsd el a jó tulajdonságaidat, képességeidet.
> Gyerekkorom a közösségekben is mind rosszul sirosan teltek el.
Az a múlt. A jövő meg attól függ, hogy a jelenben mit teszel.
> Nem is tudtam megvédeni magamat.
Nem is feltétlenül kell. Ha valaki hülyének tart, az az ő problémája, nem a tied. De megtanulhatod megvédeni magad, csak ehhez önismeret kell, hogy te tudatosan tudd, hogy mit miért csinálsz, miért tartod jónak, helyesnek.
> Gyenge gyáva gyamoltalan is vagyok
Akkor tanulj meg erősnek, bátornak, önállónak lenni.
> voltam lúzer egy örök vesztes nagy dupla nulla tömény szerencsétlenség
Az életedet nem a sors és nem a szerencse határozza meg, hanem a tetteid, döntéseid. Nem a szerencsén múlt az, hogy mi történt veled, hanem rajtad. Változtass. Az önsajnálkozás nem változás, nem leszel tőle se jobb, se több, se erősebb, se derűsebb, se gazdagabb. Felesleges, haszontalan „elfoglaltság”, ami csak arra jó, hogy ezzel foglalkozz, ahelyett, hogy meglásd a jelenben a döntési lehetőségeidet, a lehetőségeidet, hogy tanulj a veled történtekből.
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~
De ez az egyik oldala az éremnek. A másik, hogy az emberi agy is csak egy szerv. Ugyanúgy lehet hibás a működése, mint bármelyik másik szervnek. Lehet, hogy nem te érzel úgy, ahogy, hanem az agyműködésed hibás, felborult a hormonháztartásod, a neurotranszmitterek egyensúlya. Magyarán orvosi értelemben véve depressziós vagy. Ezen viszont lehet segíteni, akár terápiával, akár gyógyszeres kezeléssel. Keress fel egy pszichológust, vagy pszichiátert, és kapsz esélyt arra, hogy jól érezd magad, a jövőben boldog, kiegyensúlyozott életet élj.
Van egy sanda gyanúm, hogy te poénkodsz ezzel ( Megjegyzem rohadtul nem poénos lelki problémával vicceskedni )
Ha nem így lenne, reagálnál legalább 1-1 hozzászólásra... viszont nem teszed. Tehát a probléma nem valós, vagy eszedbe sincs rajta változtatni...
Mert nem tud senki sem megoldást a problemaimra igazából!!!
Azért nem írtam egy kommentet sem.
Senki nem tudja megoldani a problémáidat helyetted... A tanácsok pedig jók amiket kapsz.
Olvass önfejlesztő könyveket. Ha nevén nevezed a bajt,nincs többé hatalma feletted.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!