Tudnátok ajánlani vámpiros könyveket ami nem történetekről szól? Többi lent!

Bocsánat, csak oldalakat tudok, könyveket nem. De talán megteszi. [link]

[link]

> Igen én hiszek minden ilyen lényben de aki nem az ne irjon ide semmi olyat ami azt ellenzi hogy nem léteznek!

Egyrészt ez nem így működik. Feltettél egy kérdést, bárki válaszolhat rá, és leírhatja, hogy mi a kérdéssel kapcsolatos véleménye.

Másrészt nem is lenne jó, hiszen egy buborékban élnél, ahol csak a te gondolatvilágodat, világképedet megerősítő vélemények hangzanának el, így nem látnál alternatívát, és elhinnéd, hogy mindenki úgy gondolkodik ahogy te. Ha történetesen a beszélgetés tárgya egy hülyeség, akkor a hülyeségben lennél egyre biztosabb.

A vámpír mítoszát Bram Stoker regénye hozta létre, különböző babonák, mítoszok összeollózásával. A vámpír alakja azért erős, és azért hat még mindig a kultúránkra, mert nagyon erős szimbólum. Szimbolizálja a másokon élősködő, mások kárára élő embert. Talán te is ismersz olyan embert, akivel ha huzamosabb ideig együtt vagy, akkor elfáradsz, elmegy a kedved az élettől is, de az illető keresi a társaságodat. Megmutatja ez a szimbólum, hogy ennek mi az ára, hogy a „vámpír” szellemi, érzelmi sötétségben él. Illetve nem csak sötétségben él, nem csak nem szereti a fényt – a szellemi világosságot –, hanem megszűnik ebben a fényben létezni. Egy világosan látó, világos szellemű emberen nem lehet ilyen módon élősködni. A vámpír tulajdonképpen azért szűnik meg a világosságban létezni, mert ő maga a sötétség. A hit ugyanilyen védelem a vámpírral szemben. Egy Istenben, így önmagában is hívő embert megint nehéz érzelmileg lehúzni, mert mindig meglesz benne a hitéből fakadó tartás. A vámpírt vagy úgy lehet megölni, hogy a szívébe szúrsz egy karót, vagy úgy, hogy lefejezed. Ez utal arra, hogy a vámpírság nem fizikai, hanem érzelmi illetve szellemi természetű. De mint minden szimbólum attól igazán szimbólum, hogy több, mint amit le lehet róla szavakkal írni. Sok más olvasata is van ennek a szimbólumnak, a vámpír, a vér, de a vérszívás helye, a nyak is jelképezi a szexualitást, és annak következményeit. (Ne felejtsük el, hogy a regény a viktoriánus kor erkölcsi mércéjében íródott.)

Tehát az az értelmezés, hogy a vámpír valódi lény, egy 1,x méter magas emberszerű lény, az a legprimitívebb olvasata az egésznek. Persze bizonyos kor alatt ez bocsánatos, mint ahogy bocsánatos, ha valaki hat évesen hisz a Mikulás, vagy a fogtündér létezésében.

Már csak azért is nehéz lenne a vámpírok tulajdonságait összefoglaló könyvet írni, mert – lévén vámpírok nem léteznek – azt csak kizárólag a róluk szóló regényekből, novellákból, filmekből lehetne kiolvasni. A vámpír képe viszont az évtizedek során folyamatosan változott.

Az eredeti műben a vámpír még egy szörnyeteg, és az első megfilmesítései is – pl. az 1922-es Nosferatu, vagy az 1931-es Drakula című film, Lugosi Bélával – ilyennek ábrázolják. Későbbi filmekben – pl. Francis Ford Coppola 1992-es Drakula című filmjében – a vámpír részben kap egy elegáns, megnyerő külsőt, magas intelligenciát, de még át tud változni szörnnyé, denevérré, illetve még mindig ellensége a kereszt, a napfény, a fokhagyma, stb…. Az 1994-es Interjú a vámpírral című filmben a vámpír már nem nagyon alakul át denevérré például. Ez a vámpír nem gonosz, csak kárhozatra ítélt. Ateista – nem fél a kereszttől –, a fokhagyma is hidegen hagyja, de a napfény őt is elpusztítja. Aztán jött az Alkonyat, ahol a vámpírt szinte teljesen kicserélték egy angyalra. Nem gonosz, sőt erkölcsi mintakép. Már a napfény sem azért zavarja, mert elpusztul tőle, hanem mert még a végén kiderül, hogy ő igazából egy csillámpóni. Tarantinonak az Alkonyattól pirkadatig című filmje azért érdekes, mert egyrészt visszatér ahhoz, hogy vámpírokat szörnyetegnek ábrázolja, akivel semmilyen módon nem lehet azonosulni. Másrészt teljesen kiszakítja a keresztény kultúrkörből az egész vámpír mítoszt. (Bár a kereszténységtől való elszakadás amúgy is megfigyelhető a vámpírok ábrázolásának „fejlődésében”, de itt sokkal konkrétabb.) Aztán fel lehetne sorolni itt még pár tucat filmet a Van Helsingtől, az Abraham Lincoln a vámpírvadászig, mind kicsit más képet fest a vámpírokról, de itt már nem is a vámpír a központi téma, hanem csak eszköz valami egyéb konfliktus, dráma ábrázolásához.

Nos ilyen vegyesfelvágottból elég nehéz konzisztens képet alkotni a vámpírokról. Persze nem tartom kizártnak, hogy valaki írt ilyen jellegű könyvet, hiszen piaci igény úgy tűnik lenne rá, de nem sok értelme lenne egy ilyen könyvet elolvasni, még akkor sem, ha az ember nem hisz a vámpírokban, egyszerűen azért, mert a vámpír kép a különböző alkotásokban annyira eltér egymástól, annyira ellentmondanak ezek a képek, hogy értelmetlen egységbe foglalni az egészet.