Hogy tetszik a regényrészletem?

"Rebeka ideges arccal vágódott be az öltözőbe és vágta be maga mögött az ajtót amit Jakab fogott meg nagy sietségben.

-De Rebeka. Nem lehetsz ennyire hanyag. Egy kapitány nem csak leszól félvállról, hogy úgy is erősebbek vagyunk, hanem magabiztosan közli. Igaza volt Leventének. Veled úgyis elveszítjük a döntőt, mert gyenge, hanyag, bunkó és felkészületlen vagy. Te sosem tartottál felkészülő edzéseket, te csak egy LÁNY vagy! Közöd sincs a csapatunkhoz!!-mondta agresszívan Jakab.

-Hmm..-hangoztatta a lány. - Ez mind csak ténykedés. És rettegés a kudarctól, rettegés attól, hogy mi kapjuk a sportolókupát. A ténykedések mögött álló félelem- hogy nyerünk a döntőben- valós. Nem vagyunk már kis pisisek, akiknek a legnagyobb kihívás a 3 pontost bedobása jelenti, hanem félpályáról csont nélkülit dobni!-a lány hangjában hallani lehetett a biztatásszerű dühösségek.- Ide figyelj Jakab, nem érdekel hogy most mennyire utálsz a választás miatt, akkor is én vagyok a kapitányod, és ha te szívesebben hallgatsz Levire, akkor viszlát arra van az ajtó, és üdvözöltesd magad a focistáknál!- kiáltott dühösen a lány Jakabra.- Már megbocsáss, hogy sérülten nem tartottam edzéseket, de mindent megteszek a csapatomért!Éppen összeforrt csontokkal itt vagyok és holnap a döntőben fogok játszani! Mert hát ugye csak egy lány vagyok, akinek semmi köze a csapathoz. Mindenem a csapat.-mondta halkulva, könnyes szemekkel a lány.-De csak egy lány.-majd táskáját felkapva kiviharzott az öltözőből."