Miért Ennyire gátlásosak, zártak az emberek? Mi a normális?

A társadalmi rendhez szabályokra van szükség, ennek magasabb szintjén a törvények állnak, melyek a súlyosabb dolgokat szabályozzák, alacsonyabb szintjén pedig a társadalmi normák. A közösségben épp érvényben lévőket tartják normálisnak.

Nekem is fura, ha valaki hangosan az utcán énekel, vagy dilisnek vagy részegnek gondolnám. Viszont ha egy japánnal néznék egy jó vígjátékot, biztos feszélyezve érezném magam, hogy csak én nevetek rajta, ő max elmosolyodik. De ő meg rólam gondolná, hogy gátlástalan vagyok, holott szerintem Európában senkit nem szólnak meg azért, ha valaki hangosan nevet egy komédián... más normák ugye.

Lehet, hogy van olyan közösség, ahol az utcán hangosan énekelni elfogadott, elvégre olyan is van, ahol az asztalnál böfögés oké, sőt elvárt dolog, egyes rendszerekben normális embert ölni, bizonyos törzsek meg még meg is eszik őket. A normák változhatnak, de úgy vélem a mostaniak megfelelőek nekem, úgy hogy inkább most ne változzanak.

> Mi a normális? Amit sok ember csinál?

Egyébként a szó eredeti értelmében ezt jelenti: szabályos, rendes, elfogadott, megszokott, átlagos. A norma jelent előírást, szabályt, mintát, mértéket, de egyben jelent valamiféle átlagot, elvárt mennyiséget/minőséget is.

> Dehát amit én csinálok ahonnan én jöttem ott teljesen "normális".

A különböző kultúrákban, szubkultúrákban más és más normák, elvárások vannak. Azért, mert a közeg is más, mások a viszonyok.

> Ne énekeljek, mert nem normális.

Pl. egy XIX. századi faluban teljesen normális volt, ha valaki egyedül sétálva az utcán hangosan énekelt. Na igen, de ott egy zárt kulturális közösség volt, egyetlen zenei stílus volt, mindenki ugyanazokat a dalokat ismerte, nem voltak ízlésbeli különbségek. A népsűrűség sem volt ilyen magas. Képzeld el, ha a metróban, vagy egy zsúfolt buszmegállóban mindenki hangosan énekelne, ráadásul valaki egy rap szöveget nyomna, valaki egy popslágert, valaki meg egy rockdalt énekelne. Elég nagy lenne a hangzavar. A zenei ízlések eltérnek. Lehet valakinek akármilyen szép hangja, ha olyan dalt énekel, amit a másik nem kedvel úgy alapból.

Ezért egy nagyvárosban bizonyos szituációkban az a ki nem mondott közmegegyezés, hogy nem éneklünk hangosan.

Azt írod, hogy „ahonnan jöttél”. Ergo te kerültél egy teljesen új közegbe, te vagy az, akinek alkalmazkodni kell a többséghez, és nem azt kell elvárni, hogy a többség alkalmazkodjon hozzád. Nem kell lemondanod semmiről, továbbra is énekelhetsz… Mondjuk otthon. Vagy egy buliban. Neked kell alkalmazkodnod, kompromisszumokat kötnöd, neked kell megtalálnod mondjuk az éneklés megfelelő helyét, idejét, alkalmát.

És itt még egy hatás van, az emberek nem feltétlenül azt mondják, amit gondolnak. Lehet nem az a zavaró, hogy te hangosan énekelsz, nem az az igazi problémájuk, hogy „ez nem normális”, nem elfogadott, hanem a hangod nem tetszik nekik, vagy csöndre vágynak, vagy ki nem állhatják azt a dalt, amit énekelsz.

> Ne csináld ezt meg azt, mert hülyének néznek!

Lehet itt sem úgy általában ezzel van gond, hanem azzal, amit konkrétan csinálsz, és amit nem neveztél meg.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Vannak szabályok, normák, amiket el kell fogadni, alkalmazkodni kell hozzá. Vannak szabályok, szokások, amiket lehet, és érdemes is feszegetni. Mindig azt érdemes nézni, hogy amit csinálsz, az mennyire zavar másokat, mennyire hat rájuk negatívan, mik a következményei. Illetve ugyanezt magadra nézve is, a társadalom azt sem nézi jó szemmel, ha olyan dolgot csinálsz, aminek magadra nézve van negatív következménye, mert egy esetleges probléma esetén a társadalom feladata, hogy a bajból kihúzzon. Pl. ezért nem normális mondjuk korcsolyázni egy tavon akkor, mikor ki van írva, hogy nem biztonságos a jégre menni. Mert ha beszakad, akkor egy tucat embernek adsz vele munkát, hogy kimentsen, kórházba vigyen, ellásson, stb…

Sokszor jól észre lehet venni a dolgok fonákját, ha elképzeled, hogy mi lenne, ha mindenki úgy viselkedne, mint ahogy te, ha te lennél a norma. Sokszor ha jól belegondolsz, akkor előviláglanak a negatív következmények. Pl. az elviselhetetlen hangzavar a metrón, mert mindenki hangosan énekli azt, ami éppen neki tetszik. Fáradtan, mondjuk 10 óra munka, majd egy csomó szaladgálás után nem akarnál egy ilyen metrón utazni.

Meg kell találni az egyensúlyt. Egyrészt el kell fogadnod, hogy a világ nem körülötted forog, vannak nagyobb közösségek, amiknek a része vagy, és a közösség érdekei felül kell, hogy bírálják a saját egyéni érdekeidet, vágyaidat, akaratodat. Ahogy Marcus Aurelius fogalmazott: „Ami a rajnak nem hasznos, az a méhnek sem hasznos.”. Másrészt meg kell őrizned a saját személyes identitásodat is, nem szabad elmerülni a közösségben, eggyé válni vele, mert akkor te leszel a tudatlan tömeg. Meg kell találni az egyensúlyt a birka nyárspolgár attitűd és az antiszociális, egoista, pszichopata viselkedésmód között.

> A meglincselést képletesen értettem, arra gondoltam ezalatt, hogy porig gyalázzák, elmondják fűnek fának

Erre meg azt mondom, hogy nem jó közegben vagy. De hogy milyen emberekkel veszed magad körbe, az rajtad múlik. Oké, egy iskola, egy munkahely esetén nem – bár egyébként lehet iskolát, munkahelyet is váltani –, de ott nem is kell, hogy tudjanak minden dolgodról, és ott ahhoz a közeghez kell alkalmazkodnod. De a barátaidat te válogatod meg. Én lassan 40 éves létemre tudok nagyon infantilis is lenni alkalmasint. A barátaim sok területen különcnek tartanak, de ezzel együtt fogadnak el és szeretnek/kedvelnek. De külön tudom választani, hogy mit engedek meg magamnak egy baráti körben, és mit engedek meg mondjuk egy munkahelyen, vagy egy tág közösségben. Egyrészt nem adok alkalmat arra, hogy akik nem ismernek eléggé, azok szemében rossz színben tűnjek fel, másrészt érzelmileg nem érint meg, ha mégis, maximum levonom a konzekvenciát, hogy milyen közegben min kell változtatnom.

Nem tudom láttál-e részeket az Agymenőkből (The Big Bang Theory). Ott is az van, hogy van négy különc, szinte már-már antiszociális srác, de egymás hülyeségeit elnézik, sőt ezért is kedvelik egymást. Még akkor is, ha néhanapján egymás idegeire is mennek. Ők a megfelelő baráti közeget találták meg. Hogy a munkahelyükön, vagy úgy az élet más területein mennyire tudnak alkalmazkodni a társadalmi elvárásoknak, az náluk már problémás, ebben nem annyira jók. Sheldon a negatív példa, Leonard meg a legtöbb szituációba majdnem problémamentes.

amiket leirtal azok nem egy tarsadalomban elo embertol jon. toled.

a normalis az hogy nem zavarsz meg masokat. ha enekelsz vagy mas hulyeseggel felkavarod az emberek kozerzetet akkor tarsadalom ellenes vagy mert nem tartod tiszteletben masokat.

te szimplan antiszocialis vagy. segitsegre szorulsz.