Az furcsa, hogy liberális létemre szeretem a Kárpátia első középlemezét?

Egyrészt a zenét lehet szeretni a zenéért önmagáért, a szöveg tartalmától függetlenül. De ritkán szoktuk így megítélni az zenét, az ember nem tudja figyelmen kívül hagyni a szöveg mondanivalóját, szellemiségét.

Másrészt vannak különböző tengelyek a társadalmi világképünkben. Liberális-konzervatív, baloldali-jobboldali, nemzeti-multikulturális, keresztény-(kvázi) ateista, stb… Elvileg ezek egymástól független tényezők, és van is olyan tengely, amit nem feltétlenül lehet bedönteni egy közös tengelybe. Másrészt az ember világképe nem fekete-fehér. Van olyan ember, aki mondjuk az emberi szabadságjogokat helyezi előtérbe, de közben büszke a nemzeti identitására, tiszteletben tartva más nemzetiségű emberek saját nemzeti identitását. Lehet, hogy valaki nem egyik, vagy másik mellett teszi le a voksát, hanem egy megfelelő arányban látja a helyes utat.

Viszont azért ezek a tengelyek mégis be szoktak dőlni egy közös tengelybe, mert alapvetően egyazon kérdéskör különböző megnyilvánulásai. Ez a kérdéskör nagyjából úgy fogalmazható meg, hogy van-e az embernél, az egyénnél magasabb rendű szempont. A baloldal leginkább attól baloldal, hogy szerinte az társadalomnak kell alkalmazkodnia, kiszolgálnia az egyén szükségleteit, igényeit. A jobboldal szerint viszont a társadalom a fontos, és az embernek, az egyénnek alkalmazkodnia kell, alkalmasint áldozatokat kell hozni a társadalom érdekében. A liberális gondolkodás pont ezért baloldali, mert a jobboldali gondolkodásmódban a szabadság nem cél, csak lehetőség, amit szükség esetén fel kell áldozni, vagy korlátozni. A nemzeti gondolkodás is abból indul ki, hogy van az embernél magasabb szint, a nemzet. A keresztény értékrend is arra épül, hogy van az embernél magasabb rendű tényező, nevezetesen Isten, az erkölcs, stb…

Fiatal korban az ember kellően tudatossá válik, hogy kritikus legyen, megkérdőjelezze a világ törvényeit, szabályait. Később vagy megszokja ezeket a szabályokat, és ezért kezd el ragaszkodni hozzá, vagy megérti az összefüggéseket, az addig feleslegesnek tűnő, vagy értelmetlen szabályok értelmét, fontosságát. A kettő között meg lehet olyan állapot, mikor az ember a jól lakott kecskét is akarja, meg a káposztát is.

Lehet, hogy nálad is valami hasonló játszódik le. Még liberális vagy, de már látsz valami nemesebbet, magasztosabbat annál, hogy az ember elégítse ki a vágyait, hogy valami nem csak az egyénről szólhat, hanem valami magasztosabbról, amivel lehet azonosulni.

TL;DR: Nem baj. Az ember világképe összetett és változó. Az lenne a baj, ha az ízlésedet, a különböző dolgokhoz való viszonyulásodat pusztán egy adott tényező, egy döntés, egy zászló alá állás határozná meg.