Hogy a legjobb/legbiztonságosabb?

az adatbiztonság első számú szabálya: egy példány nem példány, két példány fél példány, négy példány egy példány. szóval minél több másolatban, minél több féle hordozón, minél több helyen tárold a dolgaidat. teljesen mindegy, hogy milyen hordozón tárolod egy példányban, ha azzal az egy példánnyal bármi történik, akkor lőttek neki és kész.

a véletlen meghibásodásokat nem tudod kiküszöbölni. bármilyen adathordozó meghibásodhat. a papírkép elázhat, eléghet, a CD/DVD karcolódhat, a flash memóriák törlődhetnek, a merelvemezekben tönkre mehet a memória, mindennel történhet valami. ráadásul egy lakástűz, vagy lopás és ugyanúgy oda lehet bármelyik. ezért érdemes földrajzilag is külön tárolni őket. pl. ha van egy másolatod a barátodéknál, vagy a szülőknél, munkahelyen, fontos dolgok esetén akár bankban is, akkor nagyobb az esély, hogy csak az egyik kópiával történik valami egy lopás, tűz, árvíz, földrengés, vagy éppen atomtámadás esetén. (az egész Internetet azért építették, hogy az adatok a világon szétszórva legyenek és egy atomtámadás esetén mindegy melyik szerverek esnek ki, mert a többi még mindig működik és stárolni tudja az adatokat.)

én (legalább) két külön merevlemezen tárolom a képeimet. lehetőleg különböző márkájúakon, amiket különböző időpontban veszek, lehetőleg különböző helyeken. így csökkenthető a veszélye, hogy a két merevlemez ugyanannak a gyártmánynak ugyanabból a szériájából kerüljön ki. ha két egymás mellett ugyanott, ugyanakkor készült vinyót veszel, akkor könnyen lehet, hogy pont ugyanaz lesz a hibájuk is, ha bármi rosszul sült el a gyárban. mert ugye minden sorozatgyártásban készül. ez ugyanolyan, mint amikor fent hagyod az objektívsapkát a fényképezőgépen, vagy rosszul van a gép beállítva. ha így csinálsz 5 képet egymás után, akkor mind az 5 kép ugyanazért lesz rossz. a sorozatgyártásnál ugyanez van. ha becsúszik egy hiba, akkor lehet, hogy egymás után több is ugyanúgy hibás lesz. jobb nem kockáztatni.

4-5 GB nem sok adat. elfér egyetlen DVD-n, egyetlen pendrive-on, egy vinyó töredékén. mindenképpen írd ki egy DVD-re, mert szinte semmibe nem kerül! ÉS egy pendrive-ra is, mert az sem túl drága ÉS egy-két merevlemezre is, mert fajlagosan az egyik legolcsóbb adattárolási mód ÉS töltsd fel a netre is valamilyen felhő tárhelyre, mert ez a legolcsóbb, hiszen csomó ingyenes szolgáltatás is van erre (amikkel megosztanod sem kell őket).

és a legjobb képeket hivasd elő fotólaborban is, minél nagyobb méretben. azért, hogy papíron is meglegyenek, meg úgy sokkal szebben mutatnak kiakasztva a falra, de egy fotóalbumban is.

ha igazán fontosnak érzed a képeket, akkor még kereshetsz egy olyan helyet is, ahol le tudják világítani neked dia pozitív, vagy negatív filmre és akkor van a papír mellett egy másik analóg tárolási formád is...

a fotópapírokról és a filmekről éppúgy csak becsült élettartam értékek vannak, mint a különféle technológia hordozókról, mint CD, DVD. nem tudjuk, hogy mikor fognak elöregedni, mikor tűnik el a színűk, mikor málik szét az anyaguk. a gyártók próbálják megsaccolni, igérnek ezt-azt, stb.

a fő különbség az, hogy a papír képeket egy eletromágneses vihar se fogja eltörölni és ha minden számítógép leáll, vagy csak áram nem lesz, netán teljesen elfelejtjük a mai technológiákat, mert átállunk a fény, víz, kristály, vagy bármilyen más alapú számítógépek használatára, vagy csak senki nem fog már emlékezni a mai kódolásokra, tömörítésekre és programok nem lesznek már hozzá, hogy értelmezzék a mai fájlformátumokat, a papírképeket és az analóg filmeket még akkor is meg lehet majd nézni szabad szemmel. pont ugyanúgy, mint a többtíz, vagy többszáz éves fotókat...