Irtam egy szerelmes tortenetet vers formajaban. Erdekek valakit? Ha igenolvassatok el es mondjatok el a velemenyeteket!

Mit tgyek, hogy vegre elfelejthesselek?

E kerdesemre valaszt mikor nyerek?

Lehet, hogy soha nem feledi szivem,

h nekem egyszer volt egy SZOKE HERCEGEM!

Egy rovid ideig csak tavolrol figyeltem ot,

de en mar akkor ereztem, hogy valami osszekot.

Lassan koztunk baratsag kovacsolodott,

de az en szivemben mas erzelem lobogott.

Tortent aztan egy oszi este,

mikor a Hold lepteim kiserte,

osszetalakoztunk e szerencses alkonyon,

dobogott is a szivem nagyon - de nagyon.

Szorakozni kezdtunk a barati korben,

de az en ket szemem csak ot kovette kozben.

Nemsokara karjai kozt talaltam magam,

dobogott a szivem, s remegett a labam.

Egyutt folytattuk most mar a bulizast,

s kezdtuk egyre jobban megkedvelni egymast.

Es vegre eljott az est fenypontja,

ezer csillag fenye ragyogott ottan.

Egy csok volt az, halk zene mellet,

mely kapcsolatunk kezdetet pecsetelte meg.

E perctol kezdve a felhok kozt jartam,

almaimban is az o arcat lattam.

De ugy, ahogy rozsa sincsen tovis nelkul,

ugy szerelem sincs szenvedes nelkul.

Boldogok voltunk hat, de nem sokaig,

mert o elkovetett egyre tobb bakit.

Nem tudom miert, de hutlen volt hozzam,

pedig en szerettem ot, de igazan!

Jol tudtuk, hogy szeretjuk egymast,

de nem tudtuk, hogy miert jon kozbe mindig mas.

Voltunk meg boldogok, de mar nem volt az igazi

es en nem akartam tobbet szenvedni!

Szetvaltunk hat vegleg,

s igy ert az alom veget.

Azota sem tudom feledni csak szeretni,

AZ EN SZOKE HERCEGEM FOG O MONDIG MARADNI!!!