Itt az író valakire gondol, vagy ez egy elvont dolog? (ha valakit érdekel leírom ki írta)

Az utolsó könny

A szavaid a szívembe döftek, és én sírtam a kíntól. " Tűnj el!" ordítottam. " Ezek az utolsó könnyek, amiket érted ontottam!" Így hát elmentél. Órákig vártam, de nem jöttél vissza. Azon az éjjelen, magányomban, a zavarodottság könnyeit ontottam. Hetekig vártam, de nem jelentkeztél. A hangodra gondolván, a magány könnyeit ontottam. Hónapokig vártam, de nem üzentél. A szívem mélyén, a kétségbeesés könnyeit ontottam. Milyen különös, hogy ennyi könny sem tudta kimosni a sebeket! De akkor a keserűségembe a szeretet gondolata költözött. Emlékeztem rád a napfényben, az édes mosolyodra, mely olyan, mint a májusi bor. S hála könnye folyt le az arcomról, és mint egy csoda, Te ismét itt voltál. Puha ujjaid megérintették az arcomat és egy csókkal fölém hajoltál. "Miért jöttél?" suttogtam. " Hogy az utolsó könnyedet lemossam", válaszoltad. " Azt az egyet, amit megőriztél számomra.