Miért van sokkal több negatív/rossz dolog az életben, mint pozitív/jó?

Egy kicsit bővebb válasz. Számtalan olyan pozitív dolog van, ami az ember életében természetes. Ezekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Pl. pozitívum, hogy megvan mindkét kezem, hogy látok, hogy nem kell fáznom, hogy nem éhezem, vannak ruháim, hogy nincs halálos betegségem, nem állunk éppen háborúban senkivel, nem dúlnak járványok, van annyi pénzem, hogy ki tudjam fizetni a számlákat. Olyan luxuskörülmények között élek, hogy van lakásom, hűtőgépem, mosógépem, tévém, számítógépem, internet előfizetésem. Néha megengedhetek magamnak egy sört, egy kávét, egy csokit, egy mozit, egy színházat, egy könyvet.

Ezek mind-mind olyan dolgok, amik nem „járnak” az embernek, ha valaki megdolgozik érte, vagy ha az ölébe hull, az nem „alap”, hanem bónusz, kiváltságos helyzet. Csak itt mi annyira megszoktuk, hogy körülöttünk mindenki rendelkezik ezekkel, hogy természetesnek vesszük, mintha mindezek alanyi jogon járnának.

Ehhez képest milyen negatívumok vannak az életben? Egy iskolai, munkahelyi konfliktus? Egy ideiglenes párkapcsolati probléma? Vagy hogy nem lehet belőled rocksztár? Hogy nincs elég pénzed a legújabb iPhone-ra? Ugyan, ezek mind-mind csipp-csupp dolgok, amik a fentiekhez képest semmiségek, ezek ellenére is élhetsz boldog életet. Még szegényen, nélkülözve is lehet boldog életet élni, és örülni az élet szép dolgainak, akár a tavaszi virágzásnak, akár az őszi színpompának, a nyári estéknek, a téli hó szépségének. Még akár korgó gyomorral is. Ha nem vagy beteg, és még esetleg egy szerető társ, vagy néhány barát is van melletted, már az is elegendő ehhez.

Azért mert az emberi lény bonyolultságából fakadóan egy b@lfék, aki csak bántja társait. :))))

Az állatoknál érdekes nincs boldogság-fogalom (a fejlettebb intelligenciájúaknál sem). Ők csak vannak, éldegélnek, éreznek oké, sőt szomorúak is tudnak lenni, van rá példa, pl ha elveszíti gyermekét egy anyaállat, de olyan nincs, hogy "boldogok". Nem bonyolítják túl az életet, nincs bennük harag, düh és bosszúvágy, ergo agresszió sem. (csak azt ölik meg, amit megesznek)

Az ember már csak ilyen elcseszett lény, véleményem szerint. És mivel nagyon sok a nem túl tudatos ember, nehéz ebből a negativitásból kievickélni, megértelek. Annyit tehetsz, hogy hasonló gondolkodásmodú emberekkel veszed körbe magad, így legalább a tudatos életszemlélet és az fog segíteni, ha megismered önmagad. :) Ha már tudni fogod neked mi a jó, mit szeretnél az élettől, akkor több pozitívumot fogsz látni, és akkor sem adod fel, ha nagyon rossz a helyzet! Sok sikert! :)

Most érvek nélkül leírod azt a szemléletet, aminek a hibájára hívtam fel a figyelmedet. Akkor megpróbálom máshogy megfogalmazni.

A pozitív és negatív relatív fogalmak. Egy tengerszinthez viszonyított negatív magasság a Föld középpontjához képest pozitív lesz. Hogy mi negatív és mi pozitív, az annak a kérdése, hogy hova tesszük az origót, a nullát. Lehet jó és rossz helyre tenni. Jó helyre valószínűleg akkor tesszük, ha az átlagot vesszük. Mondjuk 1000 emberből van egy félkezű. Ergo 1000 emberre jut 1999 kar. Az 1,999 kar fejenként. Ha neked kettő van, akkor az +0,001-el több, mint amennyi az átlag. Az emberek 10%-a beteg, vagy valami idült betegsége van, vagy valamilyen múlandó betegsége, mondjuk megfázott. Ez a semleges állapot. Ha neked semmi bajod nincs, az jelenleg éppen pozitív. (Majd negatív is lesz, ha megfázol.) A világon élő emberek 2/3-a napi két dollárnál kevesebből él. Az átszámítva havi 16 380 Ft. Ha ennél több a havi jövedelmed, ha ekkora fizetéshez mért életszínvonalhoz képest jobban élsz, az pozitív. A semleges az lenne, ha havi 16 380 Ft-ot keresnél.

Vagy nézzük a természetet. Az élőlények javarészt az lét- és fajfenntartásra fordítják az idejük, energiájuk jelentős részét. Sok fajnál az utódok fele sem éri el a felnőtt életkort. Folyamatos harc megy az élelemért, folyamatos veszélyben vannak a ragadozóktól. Sokszor fáznak, szenvednek, mégis élnek. Na ez az ami alapból jár, ami semleges, minden, ami ezen felül van az nem természetes, nem semleges, hanem kiváltságos helyzet, luxus tehát mindenképpen pozitív.

Értem én, hogy nem ehhez méred a helyzetedet, a világ dolgait, csak akkor a világot nézed torz tükrön át. Értem, hogy sokkal magasabbak az elvárásaid, és sokkal magasabb szintet tartasz semlegesnek. De pont ez bizonyítja, mennyi pozitívnak is értékelhető dolog vesz körül. Az emberek többsége cserélne a te életeddel. Ha valaki milliomos, és olyan körökben mozog, akkor az lesz számára a semleges, hogy van egy BMW-je, esetleg egy Ferrarija, egy nyaralója. Neki ez a megszokott, és azért lesz boldogtalan, hogy nincs két Ferrarija, vagy mert összeveszett a barátnőjével, barátjával. Az emberek nem a dolgoknak, hanem a változásnak örülnek vagy ezek teszik őket boldogtalanná, de az embernek nem ezen keresztül kellene megítélniük a világot, a helyzetüket.

A színház, könyv, mozi valóban lehet rossz. De te csak ezt emeled ki. Viszont lehet jó is, és rajtad múlik mit választasz.

Az ember folyamatosan a fejlődésre vágyik, a helyzete jobbá tételére. Ez jó, és emberhez méltó dolog. Ha a céljaidat akarod kitűzni, jó, hogyha a lépcsőn felfelé nézel, és el akarod érni a következő lépcsőfokokat. De ha az érzéseidet is ehhez méred, akkor bármilyen magasan is vagy a lépcsőn, mindig csak náladnál fentebbi dolgokat látsz és úgy érezheted, te vagy alul. Hogy hol vagy, azt akkor tudod helyesen megítélni, ha nem csak felfele, de lefele is képes vagy látni, látni, milyen magasan is vagy, hány lépcsőfokot is tettél meg.

Ahhoz, hogy a dolgokat helyesen értékeld, meg kell látnod azt is, hogy ahol most vagy, az nem csak elég, de még sok is. Ettől törekedhetsz többre, de akkor nem lesz görcs benned, és ha maradsz azon a lépcsőfokon, amin vagy, vagy vissza kell lépned egyet, akkor is tudod, hogy végül is így is eléggé magasan vagy.