Veled voltam álmomban? Ma reggel 8 óra után, egy áruházi alsó szintről indulok felfelé a szűk mozgólépcsőn, de nem figyelek oda eléggé, s a lefelé jövőre lépek fel.

A rövid szakaszon mégis feljutok majdnem félútig, mikor magam előtt talállak, ülsz a fokokon. Látványos vagy: néhány csomaggal magad körül, minimum egy zizzent 30-as szőkére festett nő benyomását kelted, nagy, terebélyes hajkoronával. 170-175 cm és olyan 60-68 kg körül. Valami feszesebb farmerből látom, nem vagy túl vékony, akad 2-3 fölös kiló. Felül inkább a hajaddal leplezed a laposságod. Én a csomagjaimat a vállamon egyensúlyozva bontok fel épp egy doboz macisajtot, miközben magyarázol magadban valamit hangosan. Megtorpanok előtted, egymást nézzük és már nem haladok a menetiránnyal szembe, nem akarlak kikerülni. Közben sikerült kibontanom a sajt cikket is és meglepődve konstatálom, hogy három különböző színből áll a sajt darab: egy klasszikus macisajt-fehér, a másik kettő pedig, mint amilyenek a színes tészták szoktak lenni a maguk fakóságával: bordó és olívazöld féleségek. Véget ér a lépcső és lelépünk, megindulva az áruház bejárata felé. Határozottan egy Spar (vagy Interspar – nem értek hozzá) bejárata, de nem lépünk be, mert Te épp azt ecseteled magadban félhangosan (mintegy felém üzenve) hogy mekkora hülyeség már sétálás közben sajtot enni. Hiszen a sajt köztudottan mozgósítja a test vésztartalékait, s a kimerültségben ha igazoltat egy rendőr, az kellemetlen élmény tud lenni. (???)

Mindkettőnk számára nyilvánvaló hülyeség, amit mondtál, ezért nem is lépünk be az áruházba, tőle balra egy üres szobába jutunk. Az ajtóval szemben széles üvegfal, kilátással, de alig van bútor. Elfáradtam a cipekedésben, hasra fekszem és közben kifelé tekintek az ablakon. Mellettem heveredsz el hanyatt és továbbra is morogsz magadban valamit, de nem foglalkozok Veled tovább. Lassan úgyis elhallgatsz, szemeidet lecsukod, de tovább hablatyolsz félálomban. Rád tapad tekintetem. Kerek arcodat körbe öleli dús, pezsgő színű hajad, ami a melledig ér. Utálom a festett hajat, de ekkora sűrűségben nem tudom megállni, hogy ne kezdjek játszani vele. Csak most tűnik fel, hogy ugyanolyan színekkel van megfestve, mint a már elfogyasztott macisajt: okkersárga, olívazöld és bordó. Ugyanazok a fakó színek. Az ujjaimmal fésülgetem a válladtól lefelé eső részeket. Nehezen megy, rendetlen a hajad, de mégis tetszik. Te már rég alszol. (vagy talán csak úgy csinálsz) a jobb oldalamon vagy, felhúzom karomat és a fejem alá párnaként teszem, majd újra elmeredek az üvegen túli panorámában. Hangosabban szuszogsz, most már tényleg alszol.

Egy parkoló van odakint, pl. egy nagy-áruházi, leaszfaltozott parkoló. Az emberek szokásosan sürögnek-forognak, de minket nem látnak: csak mi látunk kifelé, ők befelé nem. Tovább kémlelem az embereket, közben Te néha meg-megmoccansz. Féloldaladra fordulva jobb lapockámra teszed jobb kezed. Álmodban szagolgatod finom tusfürdő illatú bőrömet. Lassan lehunyom szemem és álomba szenderülök én is, de egy pillanatig még felébredek mikor a vállamra helyezed fejed.

Együtt alszunk. Megnyugtató. Teljesen egymásra hangolódva mégsem mozdul egyikőnk sem. Kellemes ez így.

Egymásra mosolyogva együtt ébredünk. Kibéreltem a szobát, ráérünk még felkelni. Nem tudjuk egymás nevét, de meztelen fekszünk egymás mellett boldogan. Derekamat átkarolva megint a bőrömet szagolgatod huncut mosolyoddal. Hasonfekvésemből feléd próbálok fordulni, de valamilyen bugyután belém kapaszkodsz és együtt hempergünk. A hátamon fekszem, Te pedig hanyatt rajtam – akár egy szendvics. Lassan alulról combjaid közé nyúlok, hogy megfordítsalak, de megijedsz s a kezem tovább megy gyapjas vénuszdombodon. Na ezen a ponton én is meglepődök, s ezt leplezve tovább kúszik tenyerem köldököd felé. Közben segítesz, felülve, féloldalasan vagy már csak rajtam mikor apró melleidet simítom meg. Finom a bőröd, tetszik. Ekkor már én is feljebb ülök s így egy dinamikus mozgással átlendíted jobb lábad fejem felett, mire végül szeretkező pózban az ölemben ülsz. Egymás szemébe mosolygunk, ölelkezünk. Játékosan fedezem fel tested vonalaiit. Isteni érzés, egyben valószerűtlen is. Idegesít a bundád, de imádom ahogy beterít a feneked. Már nem zavar a rendetlen hajad, passzol a bőrszínedhez. Számmal a melleid felé közelítek, de egy határozott ám nem túl durva mozdulattal hanyatt borítalak. Misszionárius pózban lennénk ha Te nem ijednél meg újra a helyzettől, így borulás közben jobb lábadat megint átlendítetted előttem, s féloldalasan zársz, pucsítasz de azért Rád borulok. Kérdő tekintetemre zavartan mosolyogsz vissza, ami idegesít. Hanyatt fekszel továbbra is, csípődet lassan visszafordítod egyenesbe, hogy én kerülgessem hosszú, formás combod miközben a szemedbe nézve neked feszülve térdelek. Imádom a hosszú combjaidat, de most nem vagyok rá kíváncsi. Azt hiszed tudod mire megy ki a játék. Továbbra sem nyílsz nekem ki, frusztrált mosolyod huncut vigyorgásba torkollik miközben gyertya pózt próbálsz imitálni, de egy pillanatra sem szállok le Rólad, ágyékom folyamatosan medencédre van tapadva. Hatástalanul nyomkodlak, passzírozlak. Térdeid behajlítva már majdnem orrba vered magad, egyre jobban az ágyba döngöllek, Te pedig közben vigyorogva kamu orgazmusokat imitálsz. Elbohóckodunk még egy kicsit, birkózunk, de hamar elegem lesz belőled és felállok. Lassan indulnunk kell, beletörődve Te is felkelsz. Öltözködés közben újra elkezded osztani az észt: bár kicsit szemerkél az eső, milyen jó, hogy tegnap raktad fel a bringádra a sárhányót, jó dolog a sárhányó. Nem akarom hallgatni amit okoskodsz, tudom mire jó a sárvédő hiszen nekem is van. Összeszedegetjük csomagjainkat, közben már reggeli zajok szűrődnek a szoba ajtó túloldaláról. Mindkettőnk fejében a betervezett napi teendők járnak, de furcsa lesz belevágni a történtek után. Mintha kicseréltek volna, teljesen fel vagyunk töltődve. Nem szólunk egymáshoz, próbálunk úgy tenni, mintha nem ismernénk egymást, ahogyan előtte. Gondolatban már mégis távol járunk egymástól, már csak az a remélt pillanat köt össze minket, amikor talán végre elkérem a számod. Hiszen ízelítőt kaptunk csak, máskor jobb volna alaposabban elmerülni egymásban. De közben múlik az idő és szedelőzködünk, már elhagytuk a szobát, de az emberforgatagban végül nem aggódva elvesztjük egymást abban a tudatban, hogy a recepciónál úgyis vesztegelni fogok egy darabig, mire sikerül rendezni a számlát. Továbbra is erősödik az embertömeg, csak evickélek a magam mellett tolt bringával, valahogy úszok a tömeggel. Tudom, hogy Te már az ellenkező irányban tűnsz el. Az se baj, ha már nem beszélünk, majd a recepciónál nyomozol utánam. Egyre távolabb vagyok, már a Jászai Mari térnél járok és lassan tovább visz magával a hömpölygő emberforgatag. Ekkor döbbenek csak rá, hogy nem rendeztem a számlát, nem szólt rám emiatt senki, s így végleg elvesztettük egymást, anélkül, hogy a nevünket tudnánk. Majd 8:30-kor felébredek.