SOS! Miért rossz a bűn?

A Biblia a kultúránk alapköve. Más országokban a szabad nők úgymond rabszolgák és a szaporodásért vannak.

Nálunk azért illik egy két dolgot megtenni a kényelmükért.

Szóval az egész a normákról szól, a civilizálódásról.

Nézd meg az állatokat. Egy-kettő a saját fajtársát öli meg, hogy élhessen.

Lelkiismeret furdalásod akkor lesz, ha olyannal teszed aki szerinted amúgy nem érdemelné meg. De törekedj az úgymond bűnöket kerülni.

Embernek születtél, maradj is az!

Kétféle oldalról lehet levezetni az erkölcsöt – ami meghatározza, hogy mi jó és mi rossz –, lehet valamilyen vallási tanításból, meg lehet valamiféle társadalmi praktikumból. Általában hasonló eredmény jön ki mindkét úton, bár bizonyos kultúrákban vannak eltérések bizonyos dolgok megítélésében.

Miért bűn a káromkodás? Önmagában a tízparancsolat csak azt mondja, hogy „Isten nevét hiába ne vedd!”. Miért ne? Ha hívő vagy akkor talán érhető, hogy nem túlságosan pozitív, ha az Isten szóval meglehetősen negatív jelenségek társulnak. Ez kihat tudat alatt az egész gondolkodásra, Isten megítélésére. Ha Isten nevét többször hallod egy kocsis szájából nyomdafestéket nem tűrő kontextusban, mint a tempomban, akkor előbb-utóbb az Isten szóról a kocsisra fogsz asszociálni, nem a valódi Istenre. De nem csak a káromkodás van ebben benne. A történelem során az egyház maga is, meg sokan mások is hivatkoztak Istenre, hogy ez Istennek tetsző dolog, vagy Isten nevében történik, holott csak emberi, aktuálpolitikai, hatalmi érdekek diktálták a dolgot, aminek semmi köze az isteni törvényekhez, sem Isten akaratához.

De úgy a káromkodás is lehet ha nem is bűn, de hiba. A káromkodásnak megvan a fontos szerepe a nyelvben. Tabu. Ha annyira mérges, ideges vagy, vagy valami fáj, akkor elkezdesz káromkodni, és rögtön észleled, hogy átléptél egy határt, tabut kezdtél döntögetni, ami visszahat rád, segít abban, hogy az érzéseid felett újra átvedd a kontrollt. Nem véletlenül van a káromkodásoknak nyomdafestéket jobban tűrő, elharapott, eltérített végű változata. Pl. „az Istenit” helyett „az istállóját”, „azt a hétszentségit” helyett „azt a hét meg a nyolcát”. „az Isten verjen meg” helyett „az Isten áldjon meg”. Ha valaki mindig káromkodik, kvázi kötőszónak használ bizonyos szavakat, mikor különösebben nem ideges, ingerült, akkor megszűnik ez a gátlás, tabu hatás. Ilyenkor mikor ideges a káromkodás nem csitítja az érzéseit, másféle tabukat kezd el döntögetni, mondjuk felrúg egy kukát, vagy rosszabb esetben egy kisnyugdíjast. Lássuk be, ez nem túl jó. De ha a kalapáccsal ütsz rá az ujjadra, és mondasz erre valami cifrát, azért nem kell szégyenkezned, pont arra használtad a káromkodást, amire való.

A hazugság az élet velejárója. Nincs ember, aki ne hazudna néha-néha, a legtöbb ember kvázi naponta. Néha szükséges ez. De nem mindegy, hogy ez milyen méreteket ölt, hogy valaki helytelennek tartva próbál tartózkodni tőle, vagy mindenféle erkölcsi kontroll nélkül hazudik bárkinek, ha az a hasznára válik. Ez utóbbi ha az egész társadalomban jelen lenne, igencsak megnehezítené az együttélést. Soha nem hihetnél senkiben, nem bízhatnál meg senkiben. Márpedig az együttélésünk nagyban épít a bizalomra. Ezért tartjuk kerülendőnek, negatívnak, rossznak, ha úgy tetszik bűnnek. De igazán bűn csak akkor lesz, ha az konkrétan árt valakinek vagy valaminek.