Mit gondoltok? Érdemes lenne tovább írnom a könyvemet? (bővebben lent)

Üdv!

Ennyi alapján nehéz bármit is mondani, de szerintem 13 éves létedre egész jó a stílusod, bár van néhány technikai baki a szövegben.

"Csendes éjszaka volt bár, - szinte csak egy-egy tücsök ciripelését és a szél lágy süvítését lehetett hallani, - ő még is hangokat hallott." Itt a "bár"-nál rosszul van tagolva a mondat. Meg az ilyen "és/vagy" dolgokat kerüld!

A prológus alapján amúgy tipikus kiválasztott sztorinak tűnik, amelyekből mind fantasy mint sci-fi terén Dunát lehetne rekeszteni, főleg a young adult kategóriában.

Nagyjából ennyit lehet a prológus alapján mondani, sajnálom, de ebből tényleg nem lehet többet megtudni.

Az fogalmazásmód nem rossz. Folytasd, majd nézz vissza rá pár hét múlva, jobban látni fogod te is a hibákat. Mert vannak az írásnak hibái. Nem is tudom mit emeljek ki…

A mondatok itt-ott túlságosan, mesterkélten összetettek. Például az első mondatban annyi jelző és láttatni kívánt kép van, hogy első olvasatra meg sem lehet érteni. Lehet érdemesebb rövidebb mondatokba törve lassabban felfesteni a képet. A „Csendes éjszaka volt…” mondat is úgy tűnik, mintha szándékosan lenne megtörve egy közbeékelt mondattal, és így valahogy nem hat természetesnek. Pl. így is lehetne: Nyugodt éjszaka volt, csak egy-egy tücsök ciripelése és a szél hangja törte meg a csendet. Ő mégis hangok sokaságát hallotta a fejében.

A másik zavaró pont az, hogy így nekifutásból túl sokat hallom a szereplő gondolatait. Egy novellánál ez még működhet, de egy hosszabb lélegzetvételű műnél folyamatosan nem tartható fenn, eleve nem célszerű az elején sem túlzásba vinni. Nyugodtan beszélhet a narrátor, nem kell feltétlenül minden gondolatot a szereplő szájába adni.

Illetve nem rögtön kell, és nem mindent elmondani, ki lehet bontani a szereplő belső vívódását, gondolatait később is, a „könyv” folytatásában. Kvázi előre lelövöd a komplett könyv tartalmát mondjuk egy „Numpheosnak és a birodalom lakosainak szüksége van rám, főleg most. Viharos időket élünk, a Sötétség ébred, és eljött az a pillanat az életemben, amiről anyám apám halála után mindig is mesélt nekem.” résszel. Szinte borítékolni lehet, hogy milyen történet következik, még ha a pontos részleteit nem is ismerjük. Elég lett volna egyelőre annyi, hogy „Egyszer mind meghalunk, még én is. De nem ma.”, és innen mehet a történet tovább. Majd derüljön ki a 20. oldalon, hogy a birodalomnak szüksége van rá, derüljön ki a 40. oldalon, hogy ébred a Sötétség, derüljön ki a 60. oldalon, hogy az anyja mit mesélt neki. Nézz meg bármilyen regényt, ennyi információ nem hangzik el az első fél oldalon.