A régi öregek (1920-tól 1945-ig bezárólag) úgy tartották, hogy suba a subához, guba a gubához. Lehet-e ebben valami?

A közmondásokban az az érdekes, hogy bármilyen közmondásra lehet találni ellen-közmondást. Pl. lassan járj, tovább érsz, de amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra.

Igen, suba a subához, de két dudás meg nem fér meg egy csárdába.

A közmondások ismerte önmagában nem ad bölcsességet, az igazi bölcsesség az, ha tudod, melyik közmondást mikor kell alkalmazni.

~ ~ ~

Vegyünk szélsőséges példákat.

1. Teljes különbözőség. Mondjuk egy szakmunkást végzett gyári munkás férfi, aki trágár, kicsit agresszív, kedvenc hobbija a sörözés, meccsnézés, és a horgászat. Meg legyen egy nő, aki három diplomás, klasszika filológus, vegetáriánus, szende, kedvenc hobbija a színházba járás, filozófiai – főleg keleti filozófiai – művek olvasása, jógázás. Talán nem kell magyarázni, hogy elég csekély az esély arra, hogy egy ilyen párkapcsolat létrejöjjön, hatványozottabban kisebb az esély arra, hogy pár hétnél tovább kitart.

2. Teljes azonosság. A két félnek abszolút mindenben megegyezik a világképük, értékrendjük, ízlésük, munkájuk, hobbijuk, de még közös a társassági életük is. Ez egy ideig jónak tűnhet, de idővel teljes érdektelenségbe fullad. Nincs miről beszélgetni a másikkal, nincs mit megosztani vele, hiszen tudod, hogy mindaz, amit elmesélhetnél, elmondhatnál, azt a másik is megélte, ismeri, tudja. Kvázi olyan, mintha önmagaddal élnél együtt, az egyetlen előnye az, hogy kétszer annyi kezed, lábad, erőd van, meg tudsz kivel szexuális kapcsolatot létesíteni, de kb. ennyi. Nincs meg a kellő kohézió.

Az arany középút az igazi. Egy párkapcsolat akkor működik jól hosszútávon, ha van egyezőség a két fél világképében, értékrendjében, képes átérezni a másik érzéseit, megérteni azt, attól függetlenül is, hogy ő személy szerint nem feltétlenül venné át a szerepét. Pl. lehet, hogy a lány nem rajong különösebben a sakkért, de annyira érti a játék lényegét, látja az értékét, hogy örüljön ha a másik azzal a hírrel jön haza, hogy győzött egy sakkmeccsen, illetve együtt tud érezni vele, ha elvesztette azt. Nem kell neki is szeretnie a sakkot, de kell, hogy megértse, mitől szereti a másik. Kell a különbözőség is, hiszen így tudják egymást inspirálni. Az egyik olyan élményeket, tanulságokat élhet meg, amit a másikkal megosztva őt is segíti az életben, ő is meg tudja látni, hogy az ő munkájában, hobbijában milyen módon kamatoztatható a másik felismerése. Lehet, hogy meg tud az egyik szerettetni valamit a másikkal, amivel önmagától nem foglalkozna, ha találkozik is vele, nem látja kellő mélységben, hogy értékesnek tartsa. Mondjuk az egyik a sci-fi filmeket szereti, a másik a romantikus filmeket, akkor egy romantikus sci-fi-n keresztül esetleg felkeltheti az egyikben a sci-fi, a másikban a romantikus filmek iránti érdeklődést.

Tehát kell közös nevező, hasonlóság is, ez nélkülözhetetlen. De kell különbözőség is, eltérő érdeklődési kör, hobbi, baráti társaság, úgy általában a másiktól független magánélet megmaradása is egy jó párkapcsolat fenntartásához. Ez is nélkülözhetetlen.