Szerintetek rosszul teszem?

Ha valaki kérdést tesz fel, akkor nem feltétlenül a kérdésre adott válasz a reakció.

Az első válasz bár nem túl barátságosan fogalmazott, de némi igazság van benne, amit érdemes megfontolni. Főleg így a rá adott reakciódat is figyelembe véve, hiszen ahelyett, hogy figyelmen kívül hagytad volna; vagy megkérdezted volna, hogy miből gondolja ezt; vagy higgadtan cáfoltad volna egy „nem gondolom, hogy érzelmileg ne lennék nagykorú”, ahelyett te kvázi megsértődtél, érzelmileg és nem higgadtan, racionálisan reagáltál.

De a kérdésre visszatérve, a válasz meglehetősen triviális, magától érthető:

Te kimutatod az érzelmeidet, mert ilyen a habitusod. A párod nem feltétlenül akarja, vagy tudja kimutatni az érzéseit, vagy nem olyan mélyek, mint a tieid. Ha ez így nem okoz gondot, akkor nincs probléma, amit meg kellene oldani. Ha ez valamelyikőtöknek ez probléma, akkor a válasz megint triviálisan egyszerű: beszéljétek meg, vagy próbáljatok alkalmazkodni a másik igényeihez, személyiségéhez, amíg ez nem válik károtokra, nem a személyiségetek súlyos feladása lenne. Ha a dolog feloldhatatlan problémát okoz, akkor keress olyan társat, aki vagy elfogadja ezt, és te is elfogadod őt olyannak, amilyen; vagy olyan társat, aki hozzád hasonlóan tudja megélni és kimutatni az érzelmeit.