Gólyatáboros történeteket tudnátok mondani?

Nekem tavaly volt a gimis gólyatábor. Mint minden tábor előtt, ettől is iszonyatosan féltem és izgultam, aggódtam, minden bajom volt. Volt amikor tök negatívan álltam hozzá (ki mellé ülök a buszon? Miről beszélgessünk? Jaj, mi lesz ha nem lesznek barátaim? Mi van, ha csúfolnak?) ezektől féltem nagyon, mert nehezen barátkozó és visszahúzódó vagyok. Azt gondoltam, majd az új iskolában máshogy ismernek meg, nem leszek csendesebb, de ez nem igazán sikerült, mert ez a személyiségem, de ettől függetlenül nyitott, kedves, udvarias vagyok, mindenkivel és nem vagyok előítéletes és elutasító. Na hát az indulás napján halálra izgultam magam. A gyülekezőnél csak álltam a cuccaimmal a kezemben, volt két lány mellettem, velük váltottunk pár szót, hogy ki melyik iskolába járt meg ilyenek. A két lány valamennyire már ismerték egymást, szerintem csak netről, mert van bennük egy közös dolog, ugyanazért a sorozatért rajonganak. A buszon 2-es ülések voltak, ők egymás mellé ültek, én ugyanabba a sorba és mellettem ült egy másik lány. Zenét hallgatott, nem beszéltünk.

Amikor kiszálltunk a buszból, akkor volt a szobabeosztás. Azokkal a lányokkal szerettem volna egy szobába kerülni, akikkel egy kicsit beszélgettem, de nem jött össze, így másokkal kerültem egy szobába. 6-os szoba volt, egy lány az osztálytársam, a többi az évfolyamtársam. Szinte egyikükkel sem vagyok olyan beszélős, barátkozós viszonyba, de az egyik lánnyal, aki az évfolyamtársam, már akkor elkezdünk együtt lógni a szabadidőben, volt hogy egy asztalhoz ültünk kajálásnál, egymás mellett mentünk ha valami program volt évfolyamszinten. Ő vele most is jóban vagyok, talán vele vagyok a legjobban (fura szó). Nagyon sokat nevetünk meg minden, de iskolán kívül nem találkozunk. Ha nem vele voltam, akkor a másik két lánnyal, de kicsit untam magam velük, mert szinte mindig csak a sorozatukról dumáltak. A gólyatábor nem volt rossz, de én már vártam hogy hazajöhessek, nem szeretem a táborokat. A buszon visszafelé egy csendes lánnyal ültem, akinek a barátnője betegség miatt hazament. Eleinte mutogattunk egymásnak képeket a telefonunkon (kiscica, ilyenek), de nem nagyon beszéltünk.

Nincs olyan gyerek, akivel összevesztem volna, mindenkivel jóban vagyok, nem csúfolnak, nem közösítenek ki, van akikkel a szünetekben vagyok vagy órán mellettük ülök, de nem mondanám hogy kialakultak barátságok nálam. Csak úgy elvagyunk. Másoknak persze lettek nagyon jó barátaik, többnyire, akikkel sulin kívül találkoznak, nekem nem, ez kicsit zavar. De hátha az évek során ez javulni fog:D