Az európai képregényekben miért használják gyakran a felkiáltó- és kérdőjelet? (alább)
Gondolok pl. a francia, a belga és a svéd képregényekre. Ezekbe gyakran belerajzolják a fent említett jeleket. Szinte minden oldalon / képsorban. Az Asterixben sokszor kreatívan ábrázolják, pl. ha a szereplő meglepődik, a felkiáltójel megreped vagy megkövül. Ez érthető, mert így vicces.
Itt van például Marsupilami:
Eltakartam a jeleket. Szerintem egy-egy képkockánál ezek nélkül, a jelek nélkül is érthető a szereplők reakciója.
Ez meg a svéd:
Az amerikai képregényekben nagyon ritkán szerepelnek. Még a magyarban is (Bucó, Szetti, Tacsi).
Egy barátom szerint ezek a jelek az érzelmeket mutatják ki, még akkor is, ha látjuk a szereplők arckifejezéseit. De ő sem biztos ebben.
Nem igazán érzelmeket, inkább felkiáltást és észrevételt jelentenek.
Érzelmet is kifejezhet, pl a sok felkiáltójel az összezavarodottságot.
Ez nem nemzet, inkább stílus függő.
Illetve azt hozzáteszem: az amerikaiak (és angolok általában) nem szeretik az írásjeleket.
A hétköznapi írásban sem sűrűn használnak vesszőt, felkiáltójelet, vagy kettőspontot, pontot is csak mert kell a mondat végére.
A felkiáltójel általában azt jelenti, hogy a szereplő rájön valamire, leesik neki valami. A kérdőjel azt jelenti, hogy valamit nem ért, valami nem világos neki. Amikor csak "pontpontpont"-ra gondol, az azt jelenti, hogy vagy nem tud, vagy nem akar hozzáfűzni semmit az éppen aktuális témához.
A jelek nem ártanak, mert sok olvasónak szájba kell rágni a dolgokat, bár az ilyen túlmagyarázás leginkább a francia gyerek- ifjúsági, illetve a régebbi magyar képregényekre jellemző.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!