Mi volt életetek legrosszabb animéje?

Én általában mindig próbálok minden animében valami jót találni, de az alábbiakban... hát, szépen szólva, nem sokat találtam (1-2 pontot adtam rájuk, 3 ponttól már általában találok valami értékelhető dolgot - legalább azt, hogy végignéztem):

Chaos Dragon: Sekiryuu Seneki - két pontot adtam rá. Szegénnyel igazából az a legnagyobb baj, hogy valami játék alapján készült, és így története nem sok volt, ahogy kedvelhető karakter sem, az animáció és a grafika is hihetetlenül gyenge volt, és egyszerűen minden más dolog is. Valahogy nem csodálom, hogy Japánban is kb. nullás eladásokat produkált.

Comet Lucifer - ez valami original történet volt, de annyira, hogy kb. annyi maradt meg bennem, hogy volt benne egy jó OST, meg egész szép mechák. De a japánoknak se jött be, kb. a Chaos Dragon eladásával szállhat harcba, ahogy a pontokat tekintve is ugyanannyit kaptak.

Divine Gate - szintén játékadaptáció, ráadásul egy olyan játéké, aminek még én se tudtam eldönteni, hogy hol az eleje és hol a vége, amikor úgy gondoltam, utánaolvasok már, miről szól a történet. Hát, semmiről. Az egy ponttól csak a szinkronhangok mentették meg, semmi más.

Mayoiga - ez nemcsak, hogy az egyik legrosszabb, de a legnagyobb csalódás is. Van egy érdekes alapötlet, amiből össze lehetne hozni egy legalább közepesen jó animét, de a készítők meg se próbálkoztak ezzel, helyette konkrétan önmagukat parodizálták ki. Még mindig gondolkodom, hogy 1 vagy 2 pontot adjak rá, de mivel túl friss az élmény, egyelőre marad az 1 pont.

Dobottak közül:

Amnesia - megnéztem az első 3 részt és az utolsó kettőt. Nem maradtam le semmiről. Két pontot kapott: egy a grafikáért, egy pedig a zenéért.

Phantasy Star Online 2 The Animation - szintén játék alapján készült, úgyhogy próbáltam úgy is állni hozzá, de ez még azt is alulmúlta. Itt tényleg semmi pozitívumot nem találtam: történet nem sok van, a karakterek idegesítőek, sablonosak és egysíkúak, a grafika valami hihetetlenül ronda (még az 1980-as években is ezerszer szebb grafikájú animékkel találkozni), animációról ne is beszéljünk... látszik, hogy semmi pénzt nem áldoztak rá, bár akkor nem tudom, miért készítették el. Emellett ez volt életem első animéje, aminél irritáltak a szinkronhangok is, főleg a "főhősé". A zenéje pedig szintén idegesítő volt. Úgyhogy nem, semmit nem találtam, ami tetszett volna, ezért is dobtam egy ponttal...

deadman wonderland -.-

jó a story-ja de a főhős kisgyerek az állandó picsogásával egyszerűen úgy felkúrt xd nem bírtam végignézni

Én egy pozitív lélek vagyok (többnyire), szóval én is igyekszem a jó dolgokat látni, de... lássuk be, ez nem mindig jön össze. Azért az tudni kell, hogy ez tényleg nem egy 'rossz anime' lista nálam - nem vagyok valami nagy kritikus, szóval ezt nem lehet kijelenteni. Inkább amolyan "valami nem volt rendben vele, ezért nem tetszett/idegesített' típus, és főleg szubjektív véleményen alapul, de főleg az érzelmeimen.

(Valamint az animék sorrendje nem rangsorolás, ez fontos.)

Inuyasha

Mielőtt bárki megkövezne és a kutyák elé vetné a maradványaimat, olvassák ezt el. Én szerettem az Inuyashát, tényleg. Még mindig látom a 10(? igazából nem tudom hány éves voltam, amikor adták a tévében) énemet csillogó szemekkel csücsülni a tévé előtt, nézve a sorozatot. Pont emiatt kerestem rá egy-két éve, hogy akkor nézzük meg az egészet.

Ahogy az epizódszámok nőttek, úgy vált egyre erőltetettebbé az egész. A Kikyo-s dráma már agyamra ment, Kagome epiódról epizódra lett egyre idegesítőbb, amin a japán szinkronhangja sem segített, miután kiértem a magyar szinkron zónából. A szilánkkeresés elvesztette a súlyát, és már nem is értettem, minek is nézem én ezt egyáltalán, ha már nem tudom rávenni magam, hogy érdekeljen. Így dobva is lett.

Sukitte Ii na yo

Talán ez az egyetlen anime, amin mindenféle különösebb ok nélkül fel tudom cseszni az agyam. Valamiért irritál az egész, pont úgy, ahogy van, és aligha fogok tudni kielégítő magyarázatot adni a sorozat kedvelőinek ennek okáról. A főszereplő idegesít. Yamamoto, vagy mi a neve a srácnak, szintén. A kapcsolatukat értelmetlennek és irreálisnak éreztem. Valamint a hangulat olyan depressziós volt végig, amire a komor színvilág csak rátett a lapáttal, amit nem értettem. Nem volt ez horror sztori, mégis azt vártam, mikor nyársalja fel valaki a nyelőcsövét egy szép rózsaszín esernyőre, pont, mint az Anotherben.

High School DxD

Hát ez a moslék semmihez sem fogható. Talán 6 részt, ha láttam belőle, de már az elsőnél el kezdtem gondolkodni, hogy mi a fenének kezdtem én ezt el egyáltalán. Sztori? Az nincs, bár előszeretett hírdeti a sori, hogy van. Az az ördögűzős sablon olyan fájdalmasan kínos volt, hogy nekem fájt. A hatéves unokatesóm eredetibbet talál ki ennél. A szereplők a tipikus hárem-sablonok, mind személyiségben, mind kinézetre. Egyszerűen csak... áucs.

One Piece

Na most fognak meglincselni.

Lehet mondani, hogy "perszeee, egy olyan kis tizenöt éves csitri, mint te, mit tudhat egy shounenfight örömeiről?", de ezt kikérném magamnak. Az, hogy lány vagyok, nem jelenti azt, hogy csak a rózsaszín ködös cuccokat nézem. Nézem azokat is, de az animés listám sokkal inkább akcióval van tele, úgyhogy köszönöm szépen, tessék elfogadni, hogy ennek a csajnak bizony egy shounen fight a kedvenc animéje, amit röpke nyolcszor nézett végig az elmúlt fél évben. De úgy történt, hogy a One Piece nem váltott ki belőlem olyan rajongást, mint az FMA Brotherhood. Pedig, miután olvastam az AA-s ismertetőjét, már dörzsölgettem a cybermarkomat, hogy ez bizony nagyon bejövős lesz... hát nem. A sztori sajna nem tudott lekötni, ebben pedig a grafika sem segített, amit több tíz rész után sem sikerült megszoknom, annak ellenére, hogy nem vagyok grafikanáci animék terén. És ha engem valami nem érdekel, de továbbra is foglalkozom vele, akkor irritálni kezd. Nagyon.

Diabolik Lovers

Ez csak egy nagy NEM. Nem is tudom, minek erőszakoltam le a saját torkomon, amikor minden benne van, amit rühellek: irritáló liba főhősnő, hárem, fogyatékosnál fogyatékosabb normálisnak beállított szereplők, a történet, illetve a józan paraszti ész teljes és totális hiánya, valamint az ilyen szépfiú-nulla motiváció vámpírok, akiket a Twilight óta kerülök, mint a pestist.

Mayoiga

Jól indult, még élveztem is. De már a második epizódban fájdalmasan nyílvánvalóvá vált, hogy minden szereplő teljesen életképtelen, és random helyekről összerázott minimálszemélyiséggel bír. Az agresszív, az idióta, a szerelmespár, a kedves, a loli, a tsundere, a "dude" és még sorolhatnám. Ez pedig azért probléma, mert a sztori nagyot ütött volna, ha karakterdrámát csinálnak belőle - de hát hogyan csinálsz karakterdrámát, amikor néhány sztoriban egy szereplőnek van annyi tulajdonsága, mint ezeknek itt összesen.

A legrosszabb amit végig is néztem az a SAO.

Valami katasztrofális minden téren:

Karakterek, történetvezetés, zene... Egyedül a látvány volt az amire azt mondom, hogy elfogadható.

Említésre méltó még a Mirai Nikki, ami bár szintén rengeteg mélypontot döntöget, valami perverz élvezetet tudott nyújtani, és összességében nem tudom azt mondani hogy nem tetszett.

Fullmetal Alchemist Shamballa Hódítója: Az amúgy sem nagy szám első FMA sorozatnak megadta a kegyelemdöfést ez a film: száraz, unalmas, kiábrándító.

Ecchik (DxD, MonMusu, HOTD):

Szidni/kritizálni nem akarom őket, mert pornófilmet sem szokás elemezgetni, de hát na. Pont olyanok mint amit a műfajtól várna az ember.

Arata Kangatari

Devil Survivor 2 The Animation

Fate/stay night főszereplő bénaságai miatt nem néztem végig + kerülte a harcot folyton.... 12 részt láttam talán.

Engem szerencsére valahogy elkerülnek a nagyon rossz animék, ha meg mégis találok egyet, azt abba is hagyom. Így történt a Madan no ou to vanadis esetében is, amit igazából csak az opening miatt kezdtem el, meg mert a főszereplő íjászkodik, de kb. 6 részig bírtam, olyan zagyvaság volt az egész, ráadásul én amúgy se rajongok annyira az ecchikért.

Amiket végig is néztem, azok közül Diabolic lovers (gondolom nem kell magyarázni) és talán a Zetsuen no tempest (pedig olyan szép a grafika) nem nyerte el annyira a tetszésem, mert nagyon untatott.