Van valami tapasztalatotok a külföldi fesztiválokon lévő munkákkal esetleg a FestiWork-el?

Tobb mint valoszinu, hogy ugyanazok allnak mogotte mint a nehai Ceur mogott...

[link]

Hali, a Festiwork azon túl, hogy szintén fesztiválos munkákat ad, teljesen más társaság (a ceur már nem létezik, semmi jogutódlás nincsen, hiszen egy teljesen új angol cég a munkáltató). Bementem hozzájuk, beszéltem velük, tök jófejek és közvetlenek voltak, amúgy boráros felé van az irodájuk..

Voltam velük utána kint egy hónapot, végig dolgoztam 5-6 rendezvényt és nem csalódtam - az ígért 170.000-200.000 Ft helyett több mint 300.000 Ft-ot hoztam haza, és lehetett volna még többet is, ha többet vállalok... semmivel sem lakunk rosszabb helyeken, mint ahol a maguk a fesztiválozók laknak és szerintem a kaja klasszisokkal jobb, mint amit bent lehet kapni horror áron...nálunk volt, aki repülővel jött, de egyébként busz nélkül megoldhatatlan az odajutás, mert ezek a nagy fesztek kint vannak a világvégén XD. arra számíts, hogy a sátrazás kimerítő és hogy leszakadhat az ég, de ezt vagy ezerszer elmondtáka jelentkezés alatt - persze voltak fanyalgók, akik vagy nem gondolták végig vagy egyszerűen lusták voltak dolgozni, de a többség kva jófej volt, melózott rendesen és jól kerestünk...

Megragadom a lehetőséget és én is kifejtem a véleményem!

nem az első alkalom, hogy a festiworkon keresztul megyek ki dolgozni angliába.

Nekem eddig semmi bajom nem volt velük személy szerint!

A beígért pénzt volt amikor megkaptam. és volt amikor majdnem a kétszeresét vittem haza. Sosem volt olyan, hogy nem kaptam volna meg a várt összeget...olyan volt, hogy késett egy-két hetet de mindig normálisan, de utána rendezték a kifizetést.

Utazás igen, fárasztó de megéri busszal menni mert sokkal több cuccot lehet kivinni ugy mint ha repülővel mennél! személyes tapasztalat! :D Akkor 20kilos borondot vihettem ki amibe beletartozott a sátor is (10kilos) sátram volt :D szoval muszáj volt keritenem magam mellé valakit akivel meg tudtam ezt felezni.

SŐT ha cápázol garantáltan még egy bőrönddel fogsz hazamenni :D azt meg szinte lehetetlen olcsón hazavinni repülőgéppel. Tehát szerintem megéri a busz, még akkor is ha hosszú és fárasztó.

Megadatott már a lehetőség, hogy személyesen is találkozzak a tulajdonosokkal és személy szerint szimpatikus, korrekt embereknek találtam őket, akik mindent megtesznek azért, hogy minden a lehető legsimábban menjen. Még akkor is ha ezt nagyon nagyon nehéz lehet elérni.

Munkával és az étkezéssel nem volt bajom...munka vállalható, nem fogsz benne meghalni, de tényleg amit elvárnak azt meg is kell csinálni! JÓL! Tehát elvárások vannak...de hol nincs!?

Étkezés? Többször is volt már olyan, hogy Steaket kaptunk... finom is volt, de amugy kinek mi az ízlése. Olyan mindig lesz akinek nem fog ízleni az étel.

Amikor önellátóak voltunk akkor is jól laktunk...(grillcsirke részek, kenyér, fánk, sajtkrém, hosszú bugette, szendvicsek, kész ételek stb...) ezekhez mind hozzá lehet jutni pár fontért.

Munka csomo idom volt bulizni is :D rengeteg koncerten voltam INGYEN...nem kellett fizetni belépőkért horribilis összegeket! Ráadásul csomó szép helyre el is jutottam!

Csak ajánlani tudom :D Élmény az egész!

Nem tudom kikkel beszélhettél mert 1 hetes turnusuk nincs is :D Legrövidebb turnus 9 napos :)

Én voltam már tavaly is velük meg már 2 éve is! Tuti megyek ebben az évben is!

Sziasztok!

Elég sok és vegyes hozzászólás van itt, gondoltam én is megosztom a saját történetem a Festiwork kapcsán, mert szerintem ezt mindenki máshogy éli meg.

Korábban, 17 évesen voltam először, nagyon tetszettek a plakátok és, hogy utazhatok miközben fesztiválozok. Soha nem jártam még előtte külföldön és itthon is minden a suliról szólt, így dolgozni sem igazán dolgoztam korábban.

Az interjún áttudtam beszélni a szervezőkkel mindent, lehet egy kicsit az agyukra is mentem, mert utána is még sokszor hívtam őket a kérdéseimmel, hogy minden totálisan jó legyen. Még anyuval is beszéltek, így ő is nyugodt szívvel engedett el.

Az utazás előtt pár nappal nagyon féltem, hogy úristen egyedül megyek, végig gondoltam, hogy mit csinálok? Nem beszélek annyira jól angolul és ott leszek egy teljesen idegen országban teljesen idegen emberekkel. Az utazás előtt annyira izgultam, hogy hánytam és aludni sem bírtam.

Aztán ott voltunk anyuékkal a busznál és ott volt az a sok ember. Volt aki szimpi volt, volt akiről pedig azt gondoltam első pillanatban, hogy jesszusom ezzel leszek egy csapatban?! Még amikor a buszra felszáltam akkor is az volt a fejemben miközben a mellettem ülő lányt méregettem, hogy vajon jól döntöttem-e? Aztán elindultunk és elkezdtünk beszélgetni, és pár óra múlva már azon kaptam magam, hogy milyen jó kis csapatba csöppetem és akiről azt gondoltam, hogy egy koszos punk még az is egy segítőkész kedves ember. Nem mondom, hogy a legjobb barátok lettünk, de a félelmeim teljesen alaptalanok voltak. A buszozás kicsit hosszú volt, de túl lehet élni.

Az első rendezvényre amikor megérkeztünk rá kellett eszmélnem, hogy még sosem állítottam sátrat. A többiek akik rutinosak voltak ebben is segítettek és pikpak meg volt minden. Majd jött az első munkanap. Kicsit paráztam, hogy mi lesz de nem volt semmi olyan szörnyűség amit korábban elképzeltem. Csak kukákat kellett cserélgetni és szemetet szedni. Közben egy halom vidám mosolygós ember jött velem szemben akik nem egyszer megköszönték a munkámat. Rögtön 12 órás műszakkal kezdtem, így este nem nagyon kellett altatni. Vacsi, zuhany, fogmosás és alvás.

Másnap wc-hez voltam beosztva és hát nem unatkoztam. A sár miatt szinte folyamatosan fel kellett mosni, és igen volt aki elég undin hagyta maga után ott a dolgokat, de ahogy az interjún is javasolták nem kiskendővel és ronggyal kellett neki esni, szóval ez sem volt tragédia és a csajokkal nagyon jókat röhögtünk közben.

A második nap este amikor beszéltem anyuval kicsit honvágyam lett és a sok új inger miután leülepedett rám tört a hiányzik az otthonom érzés. A végén már sírtam is, hogy haza akarok menni, jó volt szép volt, de nekem ennyi, mert hiányzik a családom. A többiek azt hittem ki fognak nevetni és eléggé szégyeltem is magam, hogy úgy viselkedem mint egy pisis.

A supervisorom azonnal oda jött és beszélgettünk. Kedves volt és abban maradtunk, hogy adjak magamnak pár napot és ha úgy érzem haza akarok még mindig menni akkor megoldjuk. A többiek ahogy megtudták mi van velem, úgy viselkedtek mintha a kishúguk lennék akit pátyolgatni kell. Befonták a hajamat, storyzgattak arról nekik milyen volt

korábban, hogy ők hogy élik meg az egészet. Akkor éreztem igazán előszőr azt ami utána végig elkisért, hogy egy olyan csapatba kerültem ahol figyelünk egymásra és nem vagyok egyedül.

Mondanom sem kell, hogy végig maradtam a turnuson. Felnőttem, bátrabb lettem és önállóbb. Rengeteg emberrel találkoztam, különböző nemzetek lányaival-fiaival és olyan helyeken járthattam amikről nem is tudtam korábban. Az egyik legnagyobb élmény a Latitude fesztivál volt az óriási fákkal, kis meleg fényekkel és a színes birkákkal.

Nem mondom, hogy minden rózsaszín volt és nem voltak olyan szituk amik ne tettek volna probára, de mindent összevetve nagyon pozítív élményeket kaptam és egy a világra nyitottabb lányként tértem haza.