Meg akarok halni. Mit tegyek?
16 éves vagyok és depressziós. Ahogyan azt a kérdésemről is észre lehet venni.
Nemrég ért véget a kapcsolatomnak. Sokszor veszekedtünk, már nem működött. De olyat tett, amit nem gondoltam volna róla. Elmondott mindennek. Nem részletezem, hogy miket, mert elég csúnyákat. Egy semminek éreztem/érzem magam, aki egy hatalmas tévedés a világban. Plusz, még nagyobb kárt okozott bennem. A haverjaival direkt elmondanak mindennek engem, megaláznak mindenki előtt, akár az utca közepén, és ilyenkor nem bírok mást tenni csak sírni. Akár előttük vagyok, akár nem. Hallom, ahogy a hátam mögött kinevetnek, beszélnek rólam.. annyira fáj. Ha meglátnak engem, feszengeni kezdek. Nem tudom miért. Lehet azért, mert félek tőlük. Most jelen pillanatban másodikos Gimnazista vagyok. Elakarok innen tűnni, költözni, de nincs pénzem, én még egy gyerek vagyok. Suli mellett dolgozni nem tudok, rengeteg a tanulnivalóm, plusz, remek jegyeket is szeretnék, teszek is érte. Nem tudok 2 évet várni. Addig csak még jobban kikészülök, "megölnek", ezt már nem bírom. Inkább meghalok, az sokkal értelmesebb számomra. Nem érdekel, hogy anyám-apám mit szólna. Tennék rá. Ha érdekelné őket, hogy mi van velem, régen elköltöztünk volna, és nem azt mondanák, hogy "majd abbahagyják" , "ne foglalkozz velük". Könyörgöm. 3 éve csak bántanak. Hogy bírnám én ezt ki? Én új életet akarok kezdeni, ebbe én már beleőrülök. Elakarom őket felejteni, elakarok minden rosszat felejteni.
Nem eszem szinte semmit, teljesen legyengültem. Annyira elegem van már ebből az életből. Véget akarok vetni ennek az egésznek. Ötlet? Már sok módszert kipróbáltam, és nem vált be. Vagy mit gondoltok erről az egészről? Ti mit tennétek a helyemben?
Szia, ez normális, ennyi idősen mindenki ugyan így érez.
Nyugodj meg (most úgy sem tudsz), 1-2 év múlva elmúlik magától ez a dolog.
Hidd el!
Én is átestem rajta, a barátaim is, illetve ezen az oldalon is több ezer ilyen kérdés van, bárkit megkérdezhetsz, túlesel rajta és kész.
Nem kell aggódnod, nem kell rajta görcsölnöd, egyszerűen majd elmúlik.
Hihetetlenek vagytok, köszönöm. Ez most segített. :')
Csak egy a gond. Nem érdeklődik senki sem irántam, semminek néznek. XD
És már nem egyszer álltam a sarkamra, és mindig kizökkentettek a szerepemből. A szerep az, hogy eljátszom a boldog "Kislányt". :) És nagyon nem megy ez. Fáradt vagyok. Ne úgy értsétek. XD
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!