Homoszexuálisuk! Ti hogyan mondtátok el szüleiteknek és hogyan reagáltak arra, hogy azok vagytok? Van olyan akinek esetleg a szülője alapjáraton homofób volt? És az a szülő mit reagált rá?

Belőlem olyan 13évesen bukott ki először. Mondván, hogy az akkori "nagyszerelmem" összetörte a szívemet :"DD(visszagondolva nagyon vicces) na hát és ugye anyám ezt látta rajtam, aztán faggatott, hogy mi bajom van. Végül csak kibukott belőlem, hogy xy nagyon tetszik, és nem csak úgy tetszik, hanem amúgy is...

Hát először csak megkaptam, hogy jaj ez hülyeség, meg majd kinövöm. (jelezném azóta is növöm :DD) aztán eltelt egy év... nem is beszéltünk a dologról, mikor ismét képbe jött egy lány, akiért szintén megvoltam veszve, anyámban ekkor tudatosult, hogy nem csak szórakozom, és nem, nem fogom kinőni... akkor elkezdte magát hibáztatni, és keresni a bajforrást... nem volt túl jó időszak, de végül is beletörődött, elfogadta. (pont tegnap volt téma, hogy végül is még lehet jobb is így :D)

Apámnak csak akkor mondtam el amikor az első barátnőm volt már,az egy nagyon vicces szitu volt. Kérdeztem tőle, hogy nem tudja-e véletlen hol lehet narancssárga rózsát venni, mert nekem az kéne xy-nak. Aztán közölte velem, hogy csak a szerelmünknek veszünk virágot. Majd kis hatásszünet után... xy a szerelmed? És akkor megmondtam neki, hogy igen... majd kiakadt hogy miért én töltöm be a "fiú" szerepét :"DD... De különösebben nem foglalkoztatja a dolog.

Nevelőfaterom volt egy vészes téma. Nagyjából 2éven keresztül próbáltam a tudtára adni mi a szitu, de nyíltan nem mondtam ki, mert tudtam, hogy homofób barom... Aztán második barátnőm volt már (hozzáteszem az első 1,5 éves volt) mikor második alkalommal mikor itt járt a lány meglátta, hogy puszit adunk egymásnak. Teljesen kiborult, nekem esett, hogy mondjam el anyámnak is és ne hazudjak neki (persze hirtelen fogalmam se volt mit akar mert anyám rég tudta már :DD) Aztán meg eltiltotta innen mondván undorító amit csinálunk, és ő ezt nem hajlandó nézni ><" :DD Úgyhogy azóta nem hoztam haza lányt... Velem nagyjából talán már megbékélt, de lehet csak anyám miatt, de ami azt illeti nem is érdekel :D

Nehéz dolgok ezek...

Első: Együttèrzek valamilyen szinten. Ès,hogy kèpes voltál ezt így megtette.. Büszke lehetsz magadra meg,hogy kitartottál èvekig is.. a kèrdèsre válaszolva..hmmm.. Èn speciel mèg nem mondtam el,de ha megtennèm tuti "máglyán elègetnènek" ..:') Igazából ez nagyon függ attól milyen a családod... Ez a baj... Hamár komolyabban is vallásosak akkor nemigen lesz ez a dolog elfogadott.. Nehèz dolog nagyon.. Ahogy a mondás is tartja ugye,egyszer úgyis minden kiderül..mègse mindegy a "körítès" hozzá.. Èn mindig azt mondom,hogy a legjobb döntès az ha ezeket a komolyabb lèpèseket akkor teszed meg ha már nem függsz tőlük.. Külön önálló èletet èlsz.. Úgyvan ugyanúgy meglesz a súlya.. De nem fenyeget az a veszèly,hogy kiraknak otthonról..mehetsz amerre akarsz szituációk..

Mindenesetre akik ezeket a lèpèseket megtettèk,ès elfogadták a szüleik..család..irigylem.. Marha ritka.. De nagyon megkell becsülni. Mert ha a mostani világot nèzzük egy kis külső elváltozás miatt elátkoznak kb.. ~

Szülők önmaguk hibáztatása, hogy hol rontották el az egészet.

Hát sehol, mert ez genetika,erről senki nem tehet.