Ez normális, hogy sokszor előre megfogalmazom magamban azt, amit mondani akarok?

Akivel nem nagyon vagyok beszélő viszonyban, vagy "magasabb rendű" nálam, pl. tanár, akkor mindig fejben előre kitalálom a mondataimat, és utána mondom el. Mert ha valamit csak úgy mondok, akkor később mindig megbánom, hogy tök hülyeség volt meg ilyenek.. És sokszor olyan rossz érzés, hogy olyanokat mondok, amiket inkább nem is mondtam volna, nem az a nagyon gáz szint, de inkább csöndben maradtam volna. Illetve lassan is beszéltek, és ezt többen is megszólták már.. Nem tudom, mit csináljak vele, ha olvasok pl. az gyorsan megy, vagy ha mondjuk biológia a téma, akkor is rendesen beszélek, de az esetek nagy részében lassabban.. Meg sokszor nem is hangsúlyozok (emiatt az angoltanárom szól be mindig, de hát nem pont érettségi előtt kellene kioktatnia szerintem, ha 4 év alatt nem sikerült neki..), csak olyan unottan beszélek. Ilyen vagyok, szeretnék változtatni rajta... Meg a tématartás sem az erősségem..