Mi a véleményetek erről a rímelő maszlagról (inkább nem nevezném versnek)?

Egy szakadék szélén mentünk,

Folyton-folyvást, kéz a kézben,

Egyetlen célunk az volt, hogy

Mindketten maradjunk épen.

Mindig a szikla peremén

Jártunk végtelennek tűnő utat,

Tudtam, hogy ha elhanyatlok,

Te leszel, ki visszahúzhat.

Mikor lábunk közelebb vitt

A sötét, tátongó mélyhez,

Életmentő hőstetteket

Vittünk állandóan véghez.

Ha a durva kőtörmelék

Omlani kezdett alattad,

Örültem, mikor kezedet

Azonnal felém nyújtottad.

Ezt mindig is így csináltuk,

Amióta rád találtam

A szakadék felé kúszva,

Kíntól tébolyulttá váltan.

Néha te jártál közvetlen

A halál torkának mentén,

És ha félteni kezdtelek,

Átvettem a helyedet én.

Ezt viszont te sem hagyhattad,

A több veszélyt rejtő helyért

Szinte már küzdöttünk, mikor

Váratlan szörnyűség történt.

Próbáltalak menteni, bár

Valójában én zuhantam.

Rettegve, de már túl későn

Távoli kezedhez kaptam.

Tisztán láttam a szemeid,

Mégsem olvashattam bennük.

Fájdalom és kétely, vagy csak

Minden, amit együtt tettünk?

Egy darabig állsz felettem,

Csendben nézed hulló testem,

Majd még azelőtt elfordulsz,

Hogy a kemény talajt érem.

Nem tudhatom, mi okod volt,

De nem hibáztatlak érte.

Ha elkapsz, talán magammal

Húztalak volna a mélybe.

Inkább meghalok helyetted,

Te meg helyettem menj tovább.

Fogd be a füled, hogy ne halld

Testem földbecsapódását.

Mindössze egy hirtelen keletkezett betűhányadék, de mégis kíváncsi vagyok mások véleményére. :D Előre is köszönöm.