Veletek mi volt az eddog legcikibb ami megtörtént?

Olyan jó 7-8 éve történt az eset, Siófokon. Cimboráimmal lementünk strandolni, lazulni, dumálni kicsit, és ha már ott voltunk, kihasználtuk az infrastruktúra nyújtotta lehetőségeket, és betértünk egy vendéglőbe, ami egészen emberi áron kínált teljes menüket. Mivel már lassan dél volt, és hajnal óta nem ettem semmit, iszonyatos éhség gyötört, szinte perceken belül elfogyasztottam a (egyébként ehetetlenül sós) csontlevest, és némi csípős pacalpörköltet. Mivel nem volt még kedvünk az árnyékból kimozdulni, rátöltöttünk fejenként 2-3 korsó sört is, mindenki vérmérséklete szerint. (A felvezetésből már sejthető a konklúzió)

Alig tehettünk meg 2-300 métert a part felé, éreztem, hogy rettenetesen szörcsög a gyomrom, de valami egészen pusztulat módon, addig, és azóta sem tapasztaltam olyat, pedig nem az egészséges, megfontolt táplálkozásról vagyok híres. Sajnos azonban a part még jó 15-20 perc sétára volt, így elkezdtem számba venni a lehetőségeimet, mit tegyek ha eljön az idő. Egyelőre úgy döntöttem, figyelmen kívül hagyom, és megpróbálom kibírni a strand nyilvános vécéjéig, de kb. 5 perc elteltével nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem fog menni, mivel egyre jobban görcsölt a gyomrom, és minden fingásnál úgy éreztem, hogy a következőnél befosok. Valami csoda folytán pont elénk került egy kocsma, mint aki eszét vesztette elkezdtem rohanni felé, és leizzadt homlokkal elkezdtem odabenn a vécét keresni. A pultos (tagbaszakadt, félmeztelen, szőrös hátú öregember, az a fajta akivel nem jó újat húzni, mert egészen biztosan van a pult alatt egy fejsze) kedvesen megérdeklődte mit szeretnék, majd mikor igyekezve, hogy magam alá ne fossak, előadtam neki mit szeretnék, akadékoskodni kezdett, hogy ő nem nyilvános wc, csak fogyasztó vendégeknek. Erre odab45*tam az asztalra neki egy 500-ast, hogy töltsön egy sört, mindjárt jövök, majd szinte bezuhantam a vécébe. A helységben egy vécé, és egy mosdókagyló volt mindösszesen, de az igazi sokk akkor ért, amikor megláttam, hogy a wc gyakorlatilag a használhatatlanságig tele van sz**va, el van dugulva, és első blikkre karimáig áll benne a szutyoklé. "K*r*a anyád", - gondoltam magamban - akkor megoldom másként. Mivel a wc-t nem mertem igénybe venni, nehogy a p0csöm belelógjon abba a retekbe,azt vettem a fejembe, hogy mivel úgyis hasmenésem lesz, belef*sok a mosdókagylóba, azt le tudom "húzni" utána, és senkinek nem tűnik fel semmi, mindenki jól jár.

Lehúztam a gatyámat, (majdnem két méter vagyok, így a művelet nem okozott jelentékeny problémát) odatoltam a seggem a mosdókagylóhoz, majd szabadjára engedtem. Kb három liter vizes, hasmenéses bélsár csattant a kagylóba, gyakorlatilag nyakmagasságig összepettyezte a tükröt és a falat is, valószínűleg hátközépig tiszta fos lettem én is. Voltam azonban olyan hülye, hogy a kagyló szélén támaszkodtam, az meg egyszer csak megadta magát, jobb szélét a falhoz rögzítő csap egy reccsenéssel leszakadt, a mosdókagyló féloldalra billent, én seggre ültem a kövön, a gerincemet úgy bevágtam a kagyló szélébe, hogy felállni alig tudtam, a kagylóba jutott fos pedig szépen kicsorgott. Ott ültem tehát, a valagamat összefosva, egy összefosott padlón, sajgó csigolyákkal. Hogy mentsem a menthetőt, levettem a pólómat, bevizeztem a csapnál (a vízvezeték nem sérült meg, csak lehajlott az egész, és a kagyló szakadt le) megtöröltem magam amennyire tudtam, ráhajítottam az eldugult vécére, majd kiballagtam a kocsmából, és az ajtóban futásnak eredtem, mielőtt utánam ordíthattak volna a söröm miatt.

Az eset után körülbelül 3 hétig kenegettem algoflex meg fastum-géllel a gerincemet, mire fájdalmak nélkül tudtam kiegyenesedve járni. Természetesen azóta nem járok a környéken sem.

A tatabányai Turulmadárnál kirándultam, majd késő délután a közelében lévő kilátóhoz értem.

[link]

Nagyjából ott ahol a képet készítő fotós is állhatott, elővettem és egy jót pisáltam. Élveztem hogy milyen messzire tudok locsolni. Majd miközben mentem felfelé a kilátóba, egy 10-15 fős lánycsapat jött le ugyanazon a lépcsőn. Láttam az arcukon hogy élvezték a kilátást.