Ez betegség, másnál is előfordul, esetleg még neve is van? Mivel mulasszam el?

Egy hetet töltöttem egy táborban, ami életem egyik legjobb hete volt, és akárcsak tavaly ugyanígy, most is ahelyett, hogy azzal foglalkoznék, milyen jó volt, folyton az jár a fejemben, hogy vége, és egy év múlva lesz a következő és mennyire szörnyű ez.

Mindennél jobban vissza szeretnék menni, és nem tudom, mit tegyek. Megfordult a fejemben az is, hogy pszichológiai jelenség és másnak is van, ha ilyesmi történik. Szakítás utáni érzéshez tudnám hasonlítani.

----- A többit csak a pontosabb megértés érdekében olvasd el, ha nincs kedved, nem kell. -----

Kibillent a szürke, monoton hétköznapokból, most pedig nem bírok visszaállni. Tavaly emlékszem, hogy egy-két héten át valami eszméletlen szomorú voltam, most pedig nem szeretném ugyanezt átélni.

Egy napja értünk vissza és már utálom, vissza akarok menni, nem jár más a fejemben, csak hogy teljen el az év és menjünk újra.

Esetleg másnak is volt ilyen, vagy én vagyok selejtes...? Arra is gondoltam, hogy ez valami pszichológiai jelenség, mint a deja vu. Ötlet?

Illetve mit tehetnék ellene? Nem vagyok magányos, vannak barátaim és az iskolában sem történik semmi különös egy kis lemaradást kivéve, de nincs ötletem.

Amúgy nagyon sokat gépezek, napi több órát, de most még ehhez sincs kedvem, mivel a táborban nem vittem gépet és ez csak arra emlékeztet, hogy már vége...

Lehet, hogy depressziósnak tűnik, de emlékszem, tavaly mennyire kétségbe voltam esve, most nem akarom. Az egyetlen, ami feldobna az az ha azokkal, akik ott voltak a táborban gyakrabban találkoznék, vagy ilyesmi, akik amúgy az iskolámba járnak, de nincs igazán ilyenre lehetőség.