Ha a "humános beállítottság kifogás arra, ha valaki nem tud számolni", akkor a "reálos beállítottság" mire kifogás?

Első kettővel nem értek egyet. A reálos beállítottságú emberek általában precízebbek, ami a helyesírás szempontjából pozitívumként szokot megmutatkozni.

Az ilyen-olyan beállítottság amúgy nem (elfogadható) kifogás semmire. Nem mellesleg, akik humános beállítottságukra hivatkozva takaróznak a gyenge reálos ismereteikkel és készségeikkel kapcsolatban, azok legtöbbször valójában nem nevezhetők humános beállítottságúnak sem. Csak azokon a területeken sokszor kevésbé tűnnek inkompetensnek. Mert mondjuk nem lehet feltétlenül egzakt módon felmérni az alany valós tudását.

A reálos beállítottság az annyit jelent, hogy valaki nem rest szellemileg.

Viccet félretéve, tanárként azt tapasztalom, hogy mindig azok hivatkoznak "humán beállítottságra", akik általánosan gyenge szellemi képességűek, csak magyarból, töriből összekamuznak egy közepest. De ezeknek a "hivatkozóknak" nincsenek kedvenc irodalmi korszakaik, nem mélyedtek el semelyik történelmi összefüggésben.

Vagyis ezek még csak nem is humán beállítottságúak.

Összefoglalva, nekem a "humán beállítottság"-ra való hivatkozás a "nincs beállítottság"-ot jelenti.

Max. a sarki kocsmában, ha beáll :)

A nem tudásra semmilyen beállítottság nem lehet kifogás. A beállítottság alapvető érdeklődési területre utal, nem pedig arra, hogy mi az, amihez az illető buta. Attól, mert én fizikus vagyok, még érdekelhet és érdekel is a történelem, és olvashatok merthogy olvasok is regényeket. Ha viszont humános lennék, az nem akadályozna meg engem abban, hogy azért komolyan vegyem a matekot vagy akár alapszinten még szórakoztasson is.

Kifogást mindig azok keresnek, akik a lustaságukat akarják megideologizálni.