Mi a véleményetek, tapasztalatotok a francia emberekkel kapcsolatban?

én mindenhol azt hallom róluk, hogy bunkók, meg hogy semmibe veszik azt, aki nem beszél franciául. ennek ellenére mikor kint voltam, engem csak pozitív dolgok értek velük kapcsolatban.

jó, mondjuk autót vezetni igazán megtanulhatnának, de ez semmiség... :D (két kezemen meg tudom számolni hogy hány autót láttam, ami nincs meghúzva, amíg kint voltam :D)

Szia!

10 hónapot éltem Lyonban és Párizsban még 5-öt. A második válaszolónak üzenem: az nem a rossz vezetés miatt van, hanem mert a kocsi nem olyan szent és sérthetetlen, mint nálunk. Ott nem féltik a széltől is, nem olyan nagy kincs, és úgy bánnak a kocsikkal, mint bármilyen használati tárggyal: a kulcscsomóval, vagy bármivel... És ha leállnak parkolni, de nincs elég hely, a kocsi orrával arrébbtolják az előzzük állót. Behorpad mindkettő, de letojják... Ott ez a norma. A kocsi is használódik, mint bármi más.

A kérdésre válaszolva: szeretik a nőket, és sokkal közvetlenebbül ismerkednek, mint itthon pl a férfiak. Odajönnek az utcán is akár, tök ismeretlenül, és megkérdezik, elmész-e velük bulizni este... Mondjuk ezt én annyira nem toleráltam.

A másik, hogy a nyelvi sajátosságaik miatt baromi rosszul beszélnek angolul. Mondjuk tudok franciául, és nem is erőltettem az angolt, de volt, akivel csak úgy tudtam kommunikálni. Mindent ötször mondattam el, szörnyen ejtik ki.

Szintén megfigyeltem, hogy a francia nők túlnyomó többsége magasról tesz a fogyókúrára. Egsézségesen esznek, és szinte mindent, amit megkívánnak, mégis jó formában vannak, mert sokkal természetesebbnek veszik a mozgást, és azzal kompenzálnak.

14:18 vagyok. Írok még pár dolgot, ha érdekel.

Pl nagyon kedvesek. Alapból nem veszik bunkóságnak, ha pl nekik mész az utcán, vagy totyogsz és nem tudnak menni tőled. Egyszer voltam ilyen helyzetben, azt vártam, hogy majd bevág egy pofát a nő, hogy miért nem megyek már arrébb, meg még neki is ütköztem a járdán véletlenül, ahogy forgolódtam: erre ő fülig érő szájjal elnézést kért, és kielőzött. És nem egyedi eset volt ez, alapból kedvesebbek. Sokkal nyitottabban ismerkednek idegenekkel. Pl ha itt az egyetemen odamegyek valakihez egy kérdéssel, megesik, hogy furán néz, kurtán válaszol a kérdésemre, és aztán nem is erőlteti tovább a beszélgetést. Lyonban sorbanállás közben kérdeztem valami adminisztrációval kapcsolatosat az előttem állótól, aki lelkesen válaszolt, mesélt valami sztorit, aztán kérdezett, hogy honnan jöttem, és bár nem tudott Mo-ról semmit, szívesen hallgatta, és annyira összemelegedtünk a nagy beszélgetésben, hogy mire sorra kerültünk, addigra már haverok voltunk :) Elhívtak bulizni még aznap, velük azóta is tartom a kapcsolatot. Szóval érdeklődőek, kedvesek, szívesen ismerkednek, főleg ha külföldi vagy, és szívesen segítenek is, nem intéznek el egy szavas válaszokkal, hanem tényleg szeretnék, hogy megtaláld, amit akarsz, vagy megértsd, amit nem értesz.

Hivatalokban alapból sokkal de sokkal többen beszélnek angolul, így ha fennakadás volt a francia tudásommal, ott volt a másik nyelv.

Mint említettem, a magyarokról nem tudnak túl sok mindent, sokan az országot sem tudták belőni, tök más országokat helyeztek Ausztriától keletre... :) De Budapestről azért hallottak (bár keverik Bukaresttel, vagy azt hiszik, az a kiejtése...), de ha mesélsz róla, szívesen hallgatják, és meg is jegyzik. Érdeklődnek.

Nagyon nagy tiszteletben tartanak minden dolgozó embert és a munkáját, legyen akár takarító. Én ezt tapasztaltam. És a szabadidőt, a szabadnapot is nagyon fontosnak, szentnek-sérthetetlennek tartják. Nem igazán zavarkodnak vasárnaponként se telefonon, se személyesen. Vasárnap MINDEN zárva, mert a pihenés jár mindenkinek.

Hallottam már, hogy nem szeretik, ha valaki nem franciául szól hozzájuk, de én ezt nem tapasztaltam. Angolul tudnak, csak mint írtam az előző hsz-ben, nem jó akiejtésük, ezért kvázi érthetetlen. Mondjuk ez egyénfüggő, de nagy általánosságban nehézségeik vannak vele (ez azért van, mert a francia nyelv hangjai különlegesek, bármi más nyelv furán hangzik azokkal a hangokkal- pl a raccsolással). De ha kértem, akár nyolcadjára is elmondták a magukét, nem szívták fel a vizet.

Nagyjából mindenhol azt vártam, rámvágják az ajtót, meg még hozzámvágnak ezt-azt, meg le is köpnek, ha rájönnek, hogy magyarként bénázok ott kinn, de nem.Annyira sok segítséget és kedvességet kaptam vadidegenektől, hogy még el is szégyelltem magam, amiért rosszat vártam (ugyebár az itthoni körülmények közt). Kicsit lazább fazonok a franciák, nem jönnek ki könnyen a béketűrésből, ehhez hozzájárul az, hogy kevésbé stresszesek az állapotok náluk: euró van, jók a fizetések, a gazdaság, elégedettek a politikai élettel, stb. Alapvetően jól éreztem magam köztük, szívélyesebbek, mint itthon. Szeretem Mo-t nagyon, de ha külföldön kéne élnem, én Fro-t választanám.

Jaja, jó lenne. Ez sajna az életkörülmények általános javulásával lenne elérhető, ahhoz meg gazdasági és politikai fellendülés kellene. Ez még nekünk egy kis idő :)

Sok sikert odakinn!

Na és most mi a helyzet?

(engem is érdekel, hogy mi van kint)