Ti hisztek a Titokban?

http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__egyeb-kerdesek__4661..

http://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__egyeb-kerdesek..

http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__egyeb-kerdesek__3115..

http://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__egyeb-kerdesek..

Én abban hiszek, hogy ha valamit tudni akarsz akkor nézz körbe hogy nincs-e már ilyen kérdés és rá száz válasz.

Erre gondolsz? https://www.youtube.com/watch?v=9qwLY72k_2A

Nos. A válasz nem annyira egyszerű. Önmagában a dolog hazugság. Mármint az a hazugság, hogy *elegendő* csak valamire vágyni, valaminek a bekövetkezésében hinni. A film mondanivalója pedig pont az, hogy ez a leglényegesebb, és kvázi az egyetlen dolog, amit tenned kell: hinni. Ez az egyetlen törvény van – mondja a film. Ez természetesen hazugság. Hogy miért hazugság, annak belátásához elég kicsit belegondolni néhány dologba.

Például hiába vágysz Nobel-díjra, hiába akarod, hiába hiszed el, hogy valóban meg is fogod kapni. Nobel-díjat nem osztogatnak a semmiért. Ahhoz valamit le is kell tenned az asztalra, fizikát kell tanulnod, kutatnod kell, eredményt elérni. Ezek híján akármennyire is be akarod vonzani, természetesen nem fogod elérni. Vagy hány olyan ember van, aki a teljes vagyonát elvesztette lóversenyen, holott minden fogadásnál meg volt győződve arról, hogy na most aztán igazán tuti tippje van, most végre sikerül visszaszerezni azt, amit addig elvesztett.

De a dolog azért nem ennyire egyszerű. Valóban szükség van arra, hogy higgy abban, amit csinálsz, hogy bízz a sikeredben. Azért fontos, mert a *tetteidben* fog visszaköszönni. Kitartó leszel akkor is, mikor más feladná, folytatod az erőfeszítések meghozatalát akkor is, mikor más abba hagyja. Új utat keresel, képes vagy visszafordulni és új úton elindulni, mikor más elkönyveli, hogy kudarcot vallott, zsákutcába került. Ilyen módon az, hogy mennyire hiszel, mennyire akarsz valamit, az a tetteidre, erőfeszítéseidre is hatással lesz. De a lényeg alapvetően mégis az, hogy ahhoz, hogy valamit elérj, ahhoz cselekednek kell, ahhoz küzdened kell, ahhoz akadályokat kell legyőznöd, ahhoz sok-sok kudarc, hibázás és zsákutca árán kell megtalálnod a jó utat. Ha ezek nincsenek meg, akkor te akármit is akarsz bevonzani, az csak álmodozás lesz.

A film igazi hazugsága ez. Elég csak álmodozni valamiről, elég csak erősen vágyni, koncentrálni rá, és más dolgod nincs. Nos ez ellent mond úgy a józan észnek is, meg úgy az összes filozófiai tanításnak is.

Igen, azoknak a filozófiai tanításoknak is, amik részlegesen be lettek citálva a filmbe. Igen, volt egy ősi tanítás, a film ugye a Tabula Smaragdinával indít. Ezt Hermész Triszmegisztosznak tulajdonítják, ez az alapja az összes hermetikus „tudománynak”, az alkímiának, asztrológiának, mágiának, stb…. Ezek valóban titkos tanítások voltak. Miért? Javarészt azért, mert a helyes értelmezésükhöz megfelelő szintű tudás volt szükséges. Ennek hiányában rosszul értelmezhetőek, félreértelmezhetőek a tanításai, aminek nagyon negatív következményei lehetnek arra nézve, aki ezen félreértelmezéssel próbálja alkalmazni az életére ezeket. Tulajdonképpen itt is ez történik, most van egy félreértelmezés, ami aztán sok ember életét fogja tönkre vágni, mert elhiszik azt, hogy elég vágyni valamire, és ezt fogják tenni, ahelyett, hogy valódi tetteket hajtanának végre. Másrészt – és nem ez a fő ok – pedig azért volt titkos, mert a keresztény egyház nem nagyon tűrte a konkurens világképeket.

Ez az analogikus, gnosztikus tanítás persze hatással volt minden kor filozófiájára, tulajdonképpen mind a mai napig továbbél az ezoterikus tanokban, persze javarészt rosszul értelmezve, illetve nem a lényeget megragadva, a lényegtelent kiemelve, a hasonlatot, metaforát konkrétnak tekintve. (Egy része, ami meg tényleg egzakt tanítás vagy eredmény volt, az meg beépült a tudományba, az alkímia természetesen hozott valódi megfigyeléseket, amiből az, ami valóban megállja a helyét, az bekerült a kémiába, ami meg a asztrológiából volt egzakt és igazolható, az meg beépült az asztronómiába, csillagászatba.)

Szóval kb. ennyi. Fontos a hit abban, amit teszel, de a tettek, a hozzállásod, kitartásod, akaraterőd alakítja a sorsodat, nem a vágyaid. Sőt a vágyakat sokszor inkább meg kell zabolázni, igába kell fogni, ahol nem mehetnek akárhová, viszont képesek húzni a kocsidat.

Azért most így belenézve néhány mondatra reagálnék a videóból:

„Minden ami veled történik, te vonzottad az életedbe.”

Alapvetően ez így van. Az életed milyensége javarészt azon múlik, hogy milyen tetteket hajtottál végre. Hogy milyen tetteket hajtottál végre az meg javarészt azon múlik, hogy milyen gondolatok voltak a fejedben, mire vágytál, mire féltél. De ezek úgy egymásból következve működnek csak. Vágy/félelem → gondolatok → tervek, célok → tettek, erőfeszítések → eredmény. Igen, így működik. A film meg azt hiteti el, hogy elég az első lépést megtenni a többi kvázi nincs is, nem is lényeges.

„Végtelen energia”

„…ezt a frekvenciát bocsátod ki magadból…”

„…kibocsájtják azt a mágneses jelzést…”

„…nem tudjuk hogyan működik az elektromosság…”

Hát maximum te nem tudod, hogy hogy működik az elektromosság, mert nem figyeltél fizikaórán, és/vagy nem tanultál tovább. Meglehetősen jól ismerjük az elektromosság működését, törvényeit, nagyon-nagyon részletesen. Különben most nem tudnál egy elektromossággal működő, kvantumfizikai jelenségekre – pl. a félvezetők, diódák, tranzisztorok esetén – jócskán építő, azt ki is használó eszköz, egy számítógép előtt ülni.

Ez a tipikus ezoterikus bullshit. Régen az emberek természetes életet éltek, mit tudom én kereskedtek, földet műveltek. Nem volt a mai értelemben vett ipar. A világot magyarázták úgy, ahogy. A tudomány és a filozófia, pszichológia nem különült el élesen, tulajdonképpen egy ókori tanító nem is nagyon értené, hogy minek az elkülönüléséről beszélek. A tudomány arra volt jó, hogy analógiákat adjon a pszichológiai, filozófiai, etikai tanításoknak. Ha ezek a tanítások jó útra vezettek, mindegy volt, hogy a tudományos jellegű állítás igaz-e vagy sem, az analógia valóban működik-e vagy sem.

Később persze rájöttek, hogy azért a tudományos rész sem lényegtelen. Az pl, hogy most hogy is kering a Föld körül a Hold és a Nap, az tulajdonképpen vizsgálható kérdés, és nem csak a filozófiai, vallási világképre lehet hatással, de konkrétabb kérdéseket is érinthet. A folyamat vége az volt, hogy kialakult a mai értelemben vett tudomány, és mivel ez arra a módszertanra épít, amire épít, így eredményessé vált, rengeteg ténylegesen működő, élő törvényszerűséget tártunk fel, és ezekből aztán ténylegesen működő dolgok készültek, pl. hidak, malmok, autók, repülőgépek, hűtőgépek, izzók, műanyagok, szénszálak, antibiotikumok, aszpirinek, mozdonyok, röntgengépek, radarok, rádiók, tévék, Commodore-ok, iPhone-ok, stb…

Az eredeti tanításoknak le kellett volna vetkőzniük a tudomány által már cáfolt tanításokat, vagy zárójelbe kellett volna tenni őket, és azt vinni tovább, amit kell, amivel a tudomány jellegénél fogva nem, vagy csak nagyon alapszinten tud foglalkozni, pl. a jóról és rosszról, az esztétikáról, erkölcsről, pszichológiáról, politikáról, életcélokról kellett volna tovább gondolkodni. Ez is megvan, létezik ma is sokféle filozófiai irányzat.

De vannak, akik nem így tettek. Megpróbálták a tudományos részt újracsomagolni. A tudomány ugye működni látszik, azzal szemben az embereknek van valamiféle bizalmuk, így ha sikerül elhitetni azt, hogy amit mi mondunk, az tudomány, akkor jobban hajlanak az elfogadására. Ezért jelenik meg lépten-nyomon a különböző mi ezoterikus tanításokban a tudományos kifejezések: energia, frekvencia, rezonancia, mágnesesség, szingularitás, téridő, dimenziók, stb… Közben az eredeti, lényegi tanítás eltorzul, elkorcsosul, elveszik, lényegtelenné válik.

Mikor megpróbálod ezeket komolyan venni, és azt mondod, hogy oké, frekvencia… A frekvencia valamilyen dolognak, jelenségnek az időben történő ciklikus ismétlődését kifejező mérőszám. Akkor hány Hz frekvenciáról is beszélünk pontosan, és minek a frekvenciájáról? Erre a legtöbbször a válasz valami olyasmi, hogy ez nem *úgy* frekvencia, nem tudományos értelemben vett frekvencia, nem mérhető, stb… Fél órával később meg mutat neked egy berendezést, amivel ő meg tudja mérni ezt a frekvenciát…

Vagy elkezdi mondani, hogy valami pont úgy működik, mint a kvantummechanikában. Te történetesen valamit konyítasz hozzá, megjegyzed, hogy a kvantummechanika éppenséggel nem ezt mondja, vagy nem foglalkozik ezzel, erre te vagy a hülye, meg minden tudós, aki ezzel foglalkozik, mert rosszul tudjuk azt, amit tulajdonképpen ő másolt le rólunk, ő mutatott ránk. Valahogy így:

- Hogy hívnak?

- Kovács József Istvánnak.

- Ahogy barátunktól tudjuk, őt Pistának hívják a barátai.

- Elnézést, de Pistának az égvilágon senki nem hív, de tulajdonképpen Istvánnak sem. Az István csak a második nevem, tulajdonképpen nem szoktam használni, maximum a személyimben szerepel ez a harmadik név. A barátaim Józsinak, vagy Jocónak hívnak. A távoli ismerősök meg Józsefnek.

- Már elnézést, de mi tudjuk, hogy Istvánnak hívnak, tulajdonképpen te vagy az, aki nem tudja az igazi nevét, te értelmezed rosszul az igazi nevedet. Mi tudjuk a neved, biztos forrásból tudjuk, hiszen tőled tudjuk, te meg azért csak tudod, épp az imént jelentetted ki, hogy Istvánnak hívnak. Biztos, hogy mi értelmezzük jól, egészítjük ki jól a tőled kapott félinformációt. Istvánnak hívnak, márpedig a barátaid miért hívnának máshogy, mint ami a neved, és ha barátaid, miért ne becézhetnék a neved?

„Megfigyelted, hogy aki betegségről beszél, az általában beteg, aki meg fejlődésről beszél az fejlődik?”

Itt is – és úgy általában mindenhol – érdemes megfontolni az ok-okozati viszonyokat. Lehet, hogy a feltételezett ok-okozati viszony éppen fordított, nevezetesen azért beszél valaki a betegségről, mert beteg lett, azért beszél a fejlődésről, mert éppen ez történik az életében. De lehet más felállás is, hogy két dolog azért van párhuzamban, mert valami közös okuk van. Pl. valaki dohányzik, ezért tart a betegségtől, ezért foglalkoztatja a kérdés, és ezért is válik beteggé. A két dolog nem egymásból következik, hanem egy közös okból. Vagy valakinek van egy egy értékrendje, életcélja, lehetősége, képessége. Kitűzi célul azt, hogy fejlődjön, gondolkodik róla, tervez, cselekszik, megvalósít, küzd. Ezért beszél róla, mert foglalkoztatja a téma, mert éppen ez van a fókuszában. És meg is történik vele, mert nem csak gondolkodik róla, hanem cselekszik is ennek megfelelően, tesz is érte, így ér is el eredményeket.

No. Elég hosszúra nyúlt ez az írás, nem is elemzem tovább…