Több volt, mint csók, szerintetek gáz? (többi lent)

Az a gáz, hogy ezt te kérdezed, s itt.

Ilyen kevésre tartod magad? Azonnal megkaphat, nem kell kiérdemelni kedvességgel, türelemmel, figyelemmel? Durr bele a közepébe?

És tudod, van egy olyan mondás, hogy korán nyíló rózsa korán hervad el?

Mit fogsz csinálni később? Élvezni kell az életet, de nem egyből felhörpinteni!

Hirtelen vagy és meggondolatlan.

Próbálj kicsit lassítani, mert ebből így rossz is kisülhet.

Ha pedig még a szüleidnek sem tudod elmondani, hogy van fiúd... akkor miért van fiúd?

Akkor még kislány vagy, kislánynak meg ne legyen fiúja.

Szépen, lassan.

Elmeséled, hogy tetszik egy fiú, sétáltok, stb.

Ha érdekli őket, meg is hívhatod.

Ezért (is) kellene kicsit lassítani, hogy ne maradj le nagyon a történetben.

Nézd: ha elég érett vagy ahhoz, hogy ilyen bizalmas kapcsolatba kerülj egy fiúval (ezt ugye meg tudtad oldani), akkor sikerülni fog a "sokkal nehezebb" feladat is, hogy erről elbeszélgess a szüleiddel.

Nagylány vagy már, nem?

Nem fogják megérteni, ők azt hiszik, hogy azzal óvnak, ha nem engednek közel hozzád senkit. Akkor is elleneznék ha egyidősek lennétek, akkor is ha fiatalabb. Az a baj, hogy ennyi idősen nem tudsz olyan srácot hazavinni akire rábólintanának. Én is 14 voltam amikor megismertem az első fiúmat, ő 15 volt, köztünk nem történt több néhány csóknál. Anyámék megtudták, persze nem tőlem és elkezdtek vallatni, hogy ki ő, mit akar tőlem stb stb...tehát rosszul fogadták, rá kb 2 hónapra szakítottunk mert elegem lett belőle is és abból is, ahogy otthon kezeltek miatta. Talán két-három év múlva lehet esélyed arra, hogy normálisan vagy legalább is normálisabban fogadják a bejelentést. Mondjuk ez saját tapasztalatom, bár az én helyzetem egy kicsit meredekebb volt a tiednél. A jelenlegi pasim amikor megismertem 31 volt én pedig 15. Mi nem siettük el ennyire, mi vártunk négy hónapot. Hogy gáz vagy sem, hogy ti nem igazán vártatok, hát nem tudom. Az a furcsa, hogy bár csak öt év van köztünk, mégis ti sokkal bevállalósabbak vagytok mint az én korosztályom.

Én csak tavaly mertem elmondani nekik az igazat, bár sejtették, hogy van valakim, de azt nem tudták, hogy kivel járok. Nem számoltam be nekik ezekről a dolgokról, hogy elkerüljem a balhét. Amikor elmondtam, apám lehülyézett és ordibált velem, anyám pedig hadd ne mondjam miket mondott róla... Pedig közöttük is van 12 év apám javára... na mindegy... Amikor elmondtam nekik egy kicsit kozmetikáztam a történetet, azt mondtam, hogy csak két éve tart a dolog, bár még így is kiakadtak. Viharos volt a kapcsolatunk és nehezen indult mert titokban kellett tartsuk és nem csak miattam... Sokszor szakítottunk de pár hétnél sosem bírtuk tovább egymás nélkül. Most hogy összeköltöztünk már kezdik elfogadni, de ezért megszenvedtünk mindketten.

A lényeg, hogy nem kell még beszámolni az ősöknek, előbb ismerd meg a fiút, ha fél év múlva is együtt vagytok, akkor megpróbálhatod, ne szenvedj az ősökkel potyára, mert lehet, hogy nem fog amúgy sem sokáig tartani a dolog. Ha úgy döntesz hogy elmondod nekik akkor csak lassacskán adagold és sok jóra ne számíts.

Sok sikert és kitartást.

19/L