Szerintetek meg kéne változnom? Valami gond lehet velem?

Egyrészt valóban van egy akár jogosnak is mondható társadalmi elvárás. Mint minden faj esetén ösztönösen törekszenek a faj egyedei a fajfenntartást, mint célt megvalósítani, és akik követik ezt, azok számára zavaró, ha valaki kilóg a sorból. Egy európai társadalomban, ahol a népesség öregszik és egyre kevesebb gyerek születik, így a népességszám csökken is, ez hatványozottabban érvényesül. De ezzel az a dolgod, hogy megértsd, hogy miért mondja az, aki mondja, hogy „ideje elgondolkodnod”.

A másik oldalról viszont ez kizárólag a te döntésed. Én azt gondolom, hogy akiben nem születik meg önmagától a vágy a gyerekszülésre, az ne szüljön muszájból gyereket, mert akkor számára ez kényszer lesz, a gyerekével is úgy fog bánni, kvázi őt fogja hibáztatni a gyerekvállalással járó lemondásokért, akkor is, ha igyekszik ezt elkerülni.

Én nem nagyon ismerek olyan ősi, vagy újabb kori kultúrát, nemzetet, törvényi szabályozást, ami kötelezné az egyént a gyerekvállalásra, pláne nem köti ezt életkorhoz. Ilyen módon nem igazán lehet azt mondani, hogy ezzel bármiféle etikai probléma lenne, hogy kötelességének kellene éreznie az egyénnek, hogy ezt bizonyos életkorig, vagy úgy egyáltalán megtegye.

Mint írtam, érdemes megérteni, mi motiválja azokat, akik ilyen irányba akarnak terelni, de más dolog megérteni valamit és egyetérteni vele. Ha valaki azt mondja, hogy „már illene ezen elgondolkodni”, akkor egyszerűen válaszolj így: „Oké, majd elgondolkodom rajta.”.

Másik oldalról az ember nem csak genetikai téren tudja önmagát továbbadni a következő generációknak. Ha valaki olyan társadalmi szerepvállalást vállal, amit nem tudna megtenni egy gyerek mellett, akkor pláne védhető a gyerekvállalás elhalasztása, vagy kihagyása.

Egészen más oldalról nézve az ember próbálja jól érezni magát annyi évesen, amennyi. Minden olyan jellegű vélemény esetén, hogy „ennyi idősen nem így kellene,” vagy „így és így kellene”, önmagában kell értékelni a véleményt. Meg kell nézni, hogy kinek van kára belőle, és kinek van haszna, mérlegre kell tenni ezeket. Azután meg mérlegelni kell, hogy az illető mennyire akar jót neked. Van egy csomó szokás, amire különösebb objektív érv nincs, egyszerűen csak így szokás. Pl. egy 40 éves férfi ne hintázzon a játszótéren. Ártani nem árt senkinek, előnye sincs, ha valaki nem hintázik, ha a hinta bírja, akkor senkinek nem lehet semmiféle objektív érve ellene. Ennek ellenére azért ott van a legtöbb emberben, hogy „ennyi idősen ez nem illik”, és mivel követi ezt a szabályt, így meggyőződése az, hogy ebben van valami rossz. Vagy a másik általános reakció erre, hogy „komolyabbnak kellene lenni ennyi idősen”. Viszont a komoly témákhoz való komoly, felelős hozzáállás nem zárja ki azt, hogy amúgy valaki ne hintázhasson.

A bulizás is ilyen. Ha nincs káros hatása, ha nem degradál le érzelmileg, szellemileg, ha amúgy értékes, és hasznos tagja vagy a társadalomnak, akkor miért ne? De azért másik oldalról fontos, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy mennyi idős, fogadja el, hogy éppen ő most ennyi és ennyi idős, és ne akarjon fiatalabb lenni.