Érdemes a mai világban tanárnak menni? Mik a tanári szakma előnyei és hátrányai?

Szia!

A témával kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak.

Hogy érdemes-e, azt nem tudom egyértelműen meghatározni. Ha igazán szereti az ember a tanítást, nem idealista, de igénye van arra, hogy megtalálja az utat a tanítványokhoz - és a lehető legjobban szinkronba akarja hozni a megtanítás célját és az adott tanulócsoport számára élvezetes ismeretátadás szándékát, akkor esetleg.

Rengeteg kötöttséghez kell alkalmazkodnia, azaz meglehetősen szűk keretek között mozoghat, és ez már nem vonzó.

Előnye:

- nincs két ugyanolyan nap, tehát változatos

- kreativitásra sarkall

- rengeteg pozitívumot kaphat az ember a diákoktól (ha igénye van rájuk figyelni)

- élmény látni, ahogy alakulnak a gyerekek ügyességben, érzelmi oldalról, gondolkodásmódban (főleg, ha fejlődnek)

- nyári szünet (de csak ha nem kell bejárni ügyelni, nem kell kötelezően napközis táborba menni felügyelőnek, vagy egyéb iskolai feladatot ellátni, akkor van nagyjából 4 hét a nyárból, ami jó.)

- lehet módszertanilag fejlődni, ezáltal megtapasztalni, hogy valamit jobban csinál (a tanár), ennek következtében élvezetesebb órákat tarthat. Nagyon jó látni, ha a gyerekek élvezettel vesznek részt egy-egy órán, és el tudja őket varázsolni a pedagógus. :)

Hátránya:

-illúzióvesztés (Szembesül az ember azzal, hogy az oktatási rendszernek, a törvényeknek, rendeleteknek gyakorlatilag semmi közük a gyerekekhez, és vérlázító módon nélkülöznek minden szakmaiságot. Úgy kell tanítania, hogy jó érzésű pedagógus a nevét sem szívesen adja a munkájához. Ha teljesen elveszti az illúzióit, akkor pályaelhagyó lesz, amúgy csak elfásul, bár talán az utóbbi a rosszabb.)

- társadalmi megbecsülés hiánya ("mert már megint a pedagógusok ugrálnak, hogy nincs pénzük, pedig aztán ott van a 3 hónap nyári szünet is! " meg "úgy hülye a tanár, ahogy van, megmondtam a gyereknek is, hogy sz@rja le, amit mond!" - és a hasonlók.)

- saját gyerekekre kevesebb energia marad (sajna ez sokaknál így van)

És nem előny, nem hátrány, csak tény:

- ha lelkiismeretesen akarja csinálni, akkor sok felkészüléssel, szakmai továbbképzéssel jár, ami idő, pénz és energia

- komoly stressztűrő- és konfliktuskezelő készségek kellenek

Ez nyilván szubjektív véleményem, másnak lehet, hogy más a meglátása.

Kiegészíteném azzal, hogy a mai, globális munkaerőpiacon nem előny, ha olyan tudással és képzettséggel rendelkezel, amely csak egyetlen piacon (értsd: egy államban) értékesíthető és elismert.

Még a magyarországi nyelvtanárok helyzete is hátrányos, mert például magyar anyanyelvű angoltanároknak nem sok nemzetközi munkalehetőség adódik a szakmájukban. Egy magyartanár pedig még inkább kiszolgáltatja magát az államnak, ha a szakmájában szeretne dolgozni.