A szellemek léteznek?

Sok vallás megkülönböztet az emberben különböző „rétegeket”. A görögök három szintet különböztettek meg: test, szellem, lélek (szóma, psziché, pneuma) . A keresztény vallásban ez a leggyakrabban kettőre redukálódik (test, lélek). A keleti vallásokban meg ennél cizelláltabb a kép (fizikai test, pránikus test, asztrális test, mentális test, stb…). Ezek úgy együtt alkotják az embert, magában az emberben ezek elválaszthatatlan egységet alkotnak. Igen, van testem, a testnek vannak különböző energiái, van szellemiségem, érzéseim, érzelmeim, személyiségem, vannak gondolataim, vágyaim, meg vannak pl. a személyemtől, személyiségemtől független szintjeim is. Ez eddig nem vallási, hanem definitív kérdés, annak kérdése, hogy az emberi működése különböző jelenségeit milyen ismérvek alapján csoportosítom, illetve különböztetem meg.

Onnantól viszont vallási kérdés a dolog, hogy az ember halála után – esetleg a születése előtt – ezeknek a szinteknek van-e valamiféle külön „élete”, melyik része halandó és melyik része hallhatatlan az embernek. Természetesen ezt a vélekedést az dönti el, hogy ki milyen vallást követ, ki miben hisz. Itt tehát hitről van szó, ami meg pont abból áll, hogy valamiben úgy hiszel, hogy nem szereztél róla bizonyságot. (Ha valamiben úgy hiszel, hogy bizonyságot is szereztél róla, az már nem hit, hanem tudás.)

Azt tudni kell, hogy az ókorban, a középkorban nem nagyon volt ilyen szellem fogalom, mint ma. A mai értelemben használt szellem – olyan értelemben, mint kísértet, vagy amit egy szellemidézéssel meg lehet idézni –, a középkor végén született meg, kb. a 19. század közepén, a spiritizmusnak nevezett filozófiai(?) irányzatban, hitrendszerben. Ekkor született meg a fekete mágia fogalma, az asztaltáncoltatás „eljárása”, a szellemidézési mindenféle szertartása, a médium fogalma, illetve ami ma van, az erre vezethető vissza. A spiritizmus beszél először arról, hogy ha valaki meghal, a szellem itt ragadhat a földön, kísérthet, meg lehet idézni, stb…

Ez az irányzat nem volt hosszú életű, nagyon hamar kiderültek szemfényvesztések, csalások, átverések. Persze ez önmagában nem jelentene semmit, attól, hogy sok csaló működött, lehettek volna valódi médiumok, valódi szellemidézések. De mindeddig senki nem tudott reprodukálható, vizsgálható módon semmi olyat bemutatni, amiről a spiritizmus beszél. Laboratóriumi körülmények között valahogy az istennek nem akar működni az asztaltáncoltatás, a szellemekkel való ilyen-olyan kommunikációs módok, stb…

Ennek ellenére nagyon népszerű irányzat volt, és mint önálló irányzat elég hamar ki is múlt, de nagyon sok tana tovább él részben a népi emlékezetben, részben beépült más ezoterikus, new age elméletrendszerbe, és mind a mai napig igen népszerűnek mondhatóak a spiritizmus elemei. Gondolom a misztikus érzés miatt, amiatt, hogy az ember hinni !akar! abban, hogy a halál után is van élet, hogy aki meghalt, az nem tűnt el örökre, esetleg kapcsolatba lehet lépni a szeretett nagypapával, feleséggel, stb… Kínálati oldalról is népszerű fog maradni, amíg van rá kereslet, hiszen lehet jó pénzért szellemet idézni, lehet a témáról – szintén jó pénzért – előadásokat, kurzusokat tartani, könyvet írni. Szóval egészen jól meg lehet élni ebből. Bár inkább jellemző, hogy nem pusztán pénzszerzés céljából hirdeti valaki ezeket, hanem maga is meggyőződéssel hisz benne. (De ennek ellenére még kifizetődő is.)

Aki hisz, az meg hinni akar. Elég nagy kognitív disszonanciát okoz ám, ha be kell látni, hogy amivel ennyit foglalkoztál, annyi időt, pénzt, energiát pazaroltál rá, arról kiderül, hogy nem létező dologra pazaroltad. Ilyenkor az ember – akár nem is tudatosan – képes akár meghamisítani is a tényeket, inkább átszínezi a személyes tapasztalatait, ha valami leleplező dolog jön szembe vele, akkor inkább nem vesz róla tudomást, „nem néz oda”.

Én nem hiszek a szellemekben, talán ez kiderült a fentiekből. Oké, induljunk ki abból, amit #2 mondott, hogy „méréssel nem mutatható ki”. Tegyük fel, hogy így van. Ekkor két eset lehetséges: Az adott nem fizikai dolog nincs hatással a fizikai világra. Ez azt jelenti, hogy semmilyen formában nem érzékelhetnénk, nem láthatnánk, nem hallhatnánk, se közvetlenül, se közvetve. Tehát gyakorlatilag olyan, mintha nem is létezne. Ha viszont egy ilyen nem fizikai dolog hat a fizikai világra, akkor a dolgot magát nem, de a hatását lehet érzékelni, tehát mérni is. Ehhez nem kell tudni megmagyarázni a miérteket, egyszerűen csak lehetne mérni a dolgot és kész. A fizika pl. számon tart ilyen jelenségeket, a gravitáció pl. ilyen. Senki nem látott még gravitációt, közvetlenül nem lehet mérni. De mivel a gravitáció hatással van a fizikai világra, a hatást nagyon szépen tudjuk mérni. Nem a gravitációt mérjük, hanem az általa kifejtett erőt, gyorsulást. Ebből nagyon szépen fel is lehet térképezni a működésének jellegzetességeit, ahogy meg is tette a newtoni fizika, anélkül, hogy tudta volna a gravitáció tényleges okát, valódi működését.

Léteznek szellemek? Bizonyíték nincs a létezésükre. Vannak persze a világban megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségek, de ezekre lehet találni tudományos hipotéziseket, lehet találni spiritiszta tanokra épülő hipotéziseket, meg lehet egészen más hipotéziseket is találni (a Sátán volt, az UFO-k voltak, a Mátrix laggolt, stb…).

Mindenesetre erre a kérdésre igent fog válaszolni, aki hisz bennük, és nemet fog válaszolni, aki nem hisz bennük. Hogy te melyik csoportba tartozol az részben a te döntésed, részben bizonyára van egy habitusod, világképed, amiből az egyik válasz természetesebbnek tűnik, a másik meg hihetetlenebb a számodra. Persze nem baj, ha az ember tanul, informálódik, olvas, főleg nagyon hasznos a pro érvek helyett inkább az ellenérveket keresgélni, mert az sokkal többet tud adni a számodra. De ezt a kérdést alapvetően kizárólag te fogod tudni megválaszolni magadnak.