Elköltöztünk egy másik kontinensre és én nagyon egyedül érzem magam. Mit tegyek?

Hello! Amint már fent is olvastátok, nemrég (lassan 4 hónapja) Kanadába költöztünk. Az elején imádtam itt lenni, új volt minden, meg amúgy is, ez volt az álmom hogy "Amerikába" élhessek. Az utóbbi 2 hónapban viszont nagyon egyedül érzem magam. Suliba jàrtam (nyáriszünet), nagyából elfogadtak az osztálytársaim, de sosem kerestek, mindig én mentem oda hozzàjuk, amikor velük voltam, nagyon feleslegesnek éreztem magam, de mégsem akartam elmenni tőlük, nem akartam azt a làtszatot mutatni, hogy "az új depis", szóval, akàrmennyire rossz volt, velük voltam, de sosem tudtak "igazi" mosolyt csalni az arcomra, nem akartam suliba járni, éreztem hogy nem vagyok közéjük való. Most, hogy nyár van, méginkább magányosnak érzem magam. Az otthoni barátaimmal, kb.: 1 héten 2-szer, 3-szor, szoktam beszélni, de akkor is csak pár percig, mert azért 6 óra eltolódás, elèg sok. A rokonaimmal mindennap szoktam beszélni, de azért mégsem olyan mint otthon. A szüleimnek nem merek szólni, félek hogy kilennének miattam, így is elég sok a feszültség. Elég sokat szoktam mostanába velük vitatkozni, holott otthon ez sosem fordult elő. Szinte minden héten megyünk valahova, de nem is tudom... Annyira jó lenne, ha lenne velem egy megértő barát! Annyira más lenne! Mindennap csak a szobámban roskadom és azon gondolkodom hogy miért kellett így történnie. Még él bennem a remény, hogy majd minden jóra fordul, de egyenlőre nagyon depis vagyok (megjegyzem, nem vágdosom magam, a szüleim előtt pedig próbálok boldog lenni, mert nem akarok nekik fájdalmat okozni) az iskolával kapcsolatosan még annyit, hogy lehet hogy sulit vàltok, de ez még nem 100% Tudtok nekem segíteni? Mit tegyek, hogy boldog legyek? Nem szeretném még most feladni, de nagyon nehéz!