Valaki nem tunja, hogy hogyan folytatódik ez a történet? Aki tudja, lécci írja le, mert sehol se találom.

Van egy teóriám erre, miszerint valami fészbukos oldal tette ezt ki, és csak akkor tudod meg a folytatást, ha lájkolod az oldalt. Csakhogy ez hülyeség, ezeknek a történeteknek nincs semmi vége és az oldal sem küldi el neked - szimpla becsapós lájkvadászat.

Amennyiben nem ez a helyzet én azt mondom, hogy ne várj túl sokat a sztoritól. A fogalmazás elég pongyola, a végén pedig biztos megölik a csajszit meg a családját vagy lesz valami poénnak szánt dolog benne.

Fulladozni kezdett, és sehol nem volt egy árva lélek sem…

Ekkor hirtelen sikerült megharapnia a támadója kezét. Az üvöltve elengedte és ömlött a vér belőle, a lány pedig minden erejéből futni kezdett és kiabált segítségért. Ki is jöttek a házakból, de mire visszafordult, a támadó eltűnt. Rendőrségi nyomozás indult, ismeretlen tettes ellen, de nem adtak sok esélyt, hogy megtalálják. A szülők minden nap vitték és hozták a lányt. Két nap múlva éppen történelem óra volt, amikor a tanár kiosztotta a dolgozatokat. A lány meglátta tanár feltűnően gyönyörű óráját, és épp meg akarta dicsérni, amikor az óra mellett meglátott egy mély sebet, ami harapás nyomra emlékeztetett, és éppen, hogy csak kilógott az óra alól. Nem akart feltűnő lenni, de akkor már értette, hogy ki volt a támadó. Ki tudott észrevétlenül bemenni az öltözőbe… természetesen a történelem tanár, aki egyben a folyosó felügyelet vezetője is… Amikor megjött az anyukája, egyből elmesélte a történteket. Bementek az igazgatóiba. Az igazgató behívatta a tanárt, aki már azonnal feszengett, ahogy belépett az ajtón. Tagadott mindent, de látszott, hogy hazudik. Eljárást indítottak ellene, és kiderült hogy pár évvel ezelőtt egy régi iskolában is volt már hasonló esete, hogy meggyanúsították egy lány megerőszakolásával, de nem tudták rábizonyítani, így ejtették a vádat. Szerencsére most a harapás nyom, és minden bizonyíték klappolt, így 6 évre elítélték. A lány azóta boldog párkapcsolatban van, de esténként még mindig nem szívesen sétál egyedül…