IRtam egy verset. Mondanátok véleményt?

Attól, hogy széttördeled rövid sorokra a szöveget, még nem vers, de még attól sem, hogy (kín)rímeket erőltettél a végükre. Hol vannak a versszakok, s mi a ritmusképlete?

A vers ugyanolyan, mint a próza. Mondatok vannak benne. Ezek a mondatok pont olyanok, mint amikor ketten beszélgetünk, s szólsz hozzám. Ebben a szövegben nincsenek mondatok. Sőt, egyáltalán semmi tagolás sincs!

Nem Juhász Gyula szintjét várom, csak illusztrációként mutatok tőle szöveget:

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,

És rajta túl derengő csillagok.

Látod, vannak benne vesszők, s pont a végén.

Terítsük szépen ki!

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, elrévedezni némely szavadon, mint alkonyég felhőjén, mely ragyog, és rajta túl derengő csillagok.

Igaz, hogy így is "működik"?

És ez:

Magányosan a napok hosszabbak, a percek is sokkal lassabbak, nincs kivel megosztani dolgodat, nincs ki téged mindig támogat.

Ha nekem panaszolnád el a bánatodat, így fogalmaznál? S mi a mondanivalója?

Önmagadról beszél? Akkor skizofrén vagy (nincs engem támogasson <> nincs ki téged támogat)

Vagy elém festesz jövőképet? A téged az én vagyok, az én napjaim magányosak?

Nem stimmel! már hárman vagy! Van, akihez beszélsz a versben, második személy, akihez már nem szól a dalod, harmadik pedig te magad vagy (nem írhatom saját sorsomat).