Olyan létezik, hogy egy nagyon jószívű srác aki kedves aranyos, empatikus. (lent folytatom)?

Olyan létezik, hogy egy nagyon jószívű, érzékeny srác aki kedves aranyos, empatikus, szereti az állatokat, ilyesmi, idővel megváltozzon a világ hatására, és depresszióssá, majd esetleg "gonosz" emberré váljon?! Esetleg lehetséges, hogy olyan komolyan összetett lett az énje, hogy a régi jószívű srác, és az érzéketlen énje is egy testben legyen!

Azért kérdezem, mert jószívű, rendes, érzékeny srác voltam mindig is, de már csak negatívan tudok csak gondolkodni, és sokszor gonosz dolgokat gondolok, és utálok mindent már, és igazából már nem is érzek semmit, csak szomorúságot, esetleg apátiát, az a jobbik eset. Sokszor elmúlik egy-egy napon az empatikus énem, és hideg vérrel ölni tudnék. Sorozatgyilkossá is képes lennék válni, de csak akkor nem lenne lelkiismeret furdalásom, ha úgy érzem olyan embert öltem meg, aki rászolgált. Ha valaki kedves, már semmi szimpátia/empátia nem mozdul meg bennem. Már semmi nem mozgat meg bennem semmit... Lehet hogy gonosz emberré váltam? Már szeretetet sem érzek. Kisebbségi komplexusom is van. Zalán elromlott bennem valami... Egyszerre vagyok az a régi "kisfiú" és egy olyan személy, aki "gonosz". És ez a kettősség megőrít, mert a jó felem szenved a rossz felemtől. Sokszor gondolok rá, hogy véget vetek mindennek, mert már nincs értelme semminek. Semmi jót nem tettem senkivel, pedig úgy szeretnék jó lenni valakihez, aki értékeli... De kevés olyan ember van, akinek szívesen segítek, és akinek egyáltalán tudnék. Egyedül az aranyos állatok, amik iránt érzek "szeretetet". De olyan szinten nem érzek már semmit, hogyha mellettem valaki ül, és poénokat mesél, kb mosolyra sem áll a szám, pedig régen mindenféle kis idiótaságon röhögőgörcsöt kaptam. Lehet elromlott a lelkem, és rossz emberré váltam? Nem is tudom miért tettem fel a kérdést,talán csak magamat szeretném érteni.