Lehetséges hogy ahol élünk az már a pokol és aki meghal az megbocsátást nyer és egy másik helyre kerül?

Tetszik ez a gondolat,nem is lenne rossz elmélet,de ebből semmi sem igaz sajnos!

Miért is ne,így is fel lehet fogni az életet!

Én is szoktam ilyesmin törni a fejem.

Ki tudhatja pontosan mi is ez a világ, mely kifelé és befelé is végtelennek tűnik. Mi az élet értelme? Mik a fekete lyukak? Mi az idő és lehet-e benne utazni?stb. Az utóbbi időben egy furcsa gondolat kerekedett ki bennem, ezt most kifejtem: Kezdjük ott, hogy amikor pl. elalszunk az agyunk egy része "kikapcsol"(nem látunk nem hallunk stb) persze 4 óránként megfigyelhető egy bizonyos fluktuáció, az un.REM fázis, amikor éberebbek vagyunk, ekkor álmodunk. Az ember az agyának mindössze 5-10% át használja (kiv.pl. Albert Einstein, ő ha jól tudom 20%-t.)És akkor mi van a többi 90%-kal. Fel lehetne ezt úgy is fogni ,hogy egy kollektív álomban vagyunk ahol érzékeljük egymást, kölcsönhatásba is léphetünk egymással. Tehetünk jót rosszat a másik lénnyel. A halál az lehet egy ébredés, melyet a többiek úgy érzékelnek, hogy teljes testünk az enyészeté lesz, de valójában attól függően, hogy mit tettünk le az asztalra erkölcsileg, lehet, hogy a következő "alvási fázisban" olyan világba "dimenzióba" "születünk meg" ahol -ha gonoszak voltunk- nagyon mélyen szendergünk és csak kevés összefüggést vagyunk képesek átlátni (még kisebb a kihasznált agyterület), ebből következően korlátoltak a lehetőségeink. Egy szabad, széles látókörű, másokat(minden életformát) tisztelő ember viszont lehet, hogy éberebb stádiumban találja magát és még több tudáselemet kombinálhat össze, mivel nagyobb a kihasznált agyterülete. Így ő közelebb juthat az örök kérdéshez: MIÉRT? Einstein és néhány nagy gondolkodó szerintem "rossz alvó" volt aki azért került vissza

ebbe a világba, hogy mutason egy utat, amit követhetünk.

A pokolról nekem a véleményem az, hogy oda jussunk nem kell feltétlenül meghalni, elég, ha egymást semmibevéve élünk, nemtörődöm módon szennyezzük környezetünket. Szűk látókör. A szeretethiányos, depressziós vagy a gyűlölködő ember sztem már a pokol kapujában áll. A döntés rajtunk áll, hogy az élet egy "jobb hely" lesz-e v. maga a pokol. A természet tele van szép dolgokkal, csak észre kell venni őket!!!

Amit felettem elmodtak, azon elgondolkotam, amíg olvastam, de viszon utánna gondolkodni kezdtem: Nem lenne fura, hogy MINDENKI ugyan azt érzékeli? Meg a fájdalmat? Mondjuk van egy sebem, ami fáj, másnak mondom, hogy fáj, de ha nem mondanám mitől, akkor álmában hihetné, hogy eltört, mikozben nyilván való, hogy az egy vérző seb. Remélem lehet érteni. Nem lenne hülyeség, de akadályokba ütközik. Amúgy én is nagyon sokat elmélkedek ilyeneken. Sokamindent nemért az emberiség, lehet lessz amit soha nem is értünk meg. Pl: agy, álmok, varázslat.

De hogy válaszoljak is, ne csak okoskodjak: Ha a pokol lenne, akkor úgy lenne értelme, hogy tudjuk, miért kerültünk ide. Ha ez a pokol, akkor miért istenért imátkozunk, miért nem Luciferért? Én inkább tudományos részről közelítem az életet (persze babonás is vagyok, imátkozok is néha, hiszek a jóban, rosszban szeretetben és szerelemben), hogy mi csak élünk, mozgó hús, csont és bőr. Ami ésszel rendelkezik, gondolkodik, egyénisége van. És egyszer csal maghal, lejár a "szavatosság". eltemetnek, hamvasztanak, és semmik leszünk. Én olyan ember vagyok, aki elhisz mindent. Fél a szellemektől, hiszem, hogy nem vagyunk egyedül. ostobaság csak egy dologban hinni, hiszen nemtudhatjuk melyik az igaz, és mindenben van értelem. Úgyhogy nemhinném, hogy ez a pokol, ahhoz túl sok szép van benne. Persze van szenvedés, de boldogság is, nemkevés:) Amúgy miből gondolod, hogy ez a pokol? Csak rossztörtént? vagy saját elmélet? komolyan érdekel:) Ahogy mondtam, meg lehet győzni:)