Valóban édes a bosszú?

Én biztos bosszút állnék. Sajnos aki engem bántott éveken keresztül, azt sehogy nem tudom visszaadni,de megtenném ha tehetném.

Attol fugg, hogy mirol van szo. Bizonyos esetekben tobbet is erdemelhet. De nem szabad szerintem sunyiban csinalni. Ha lehet tudja meg, hogy te voltal.

Én az utolsó mondatod második felével értek egyet.A bosszú lesüllyedés.Ha megteszed,lehúzott oda,ahol ő áll.Semmi nem marad büntetlenül(sajnos-hál'isten)persze mi legtöbbször nem tudjuk lekövetni a pillanatot,mikor megszívja a kis genyó:)

Na látod,Ezért különbözöl tőle.Minden esetre tiszteletre méltó,hogy a lelkiismereted nem hagy azonnal dönteni.

Nem beszélhetlek le a bosszúról:ez a Te döntésed.Minden esetre bárhogy döntesz,abban nyugodj meg.Ne bánd meg,ha megtetted,és ne nyugtalanítson,ha nem.

Tedd meg:D

attol függ hogy miaz,én személyszerint megtenném és ha megalázó akkor a szemébe röhögnék,aztán 1 hétig gyötörne a lelkiismeret...de dönts te.

Meg kell tenni.Ha magadnak nem okozól galibát vele,csak neki,akkor kötelező szerintem. A lényeg,jogszabályt nem sérts, életet ne olts ki.De ha valami olyan hátrányos helyzetbe hozod,ami betesz neki akár egy életre is,az remek megoldás. De a bosszú csak akkor édes,ha az illető tudja,hogy ki is állt rajta bosszút. Bár ha már szenvedni látod a rosszakaródat,az is okozhat lelki megnyugvást. Az élet sosem igazságos, nincsenek happí endek,nincs isteni igazásgszolgáltatás,sem sors, csak balszerencse,és mindeki úgy alakítja az életét ahogy számára célszerű.Én ebben hiszek,és amit meg kell tenni ,az bizony meg kell! Hajrá,sok sikert hozzá,vesszen a férgese!