Az ember, aki a céljainak szenteli az életét. Mi a véleményetek róla?

Én mindkettőre vágyom. (És az a nyomasztó hogy jelenleg mindkettőtől fényévekre vagyok). Nem akarok magányos munkamániásként élni de úgy se akarok a jövőben családfő lenni hogy ezen kívül semmiféle más teljesítményt nem tudok felmutatni. Úgy hiszem egy igazán jó szülőnek a gyereknevelésen kívül is kell legyen célja különben "ráakaszkodik" a gyerekre mert ő az egyetlen "cél". (Amikor a gyerek felnő nem engedi kirepülni a fészekből, ha az ki is repül gyakran hívogatja minden kis jelentéktelen dologgal stb.)

Teljesen emberfüggő. Van, akinek az az életcélja, amit te leírtál: megszületik, felnő, dolgozik, családot alapít, meghal. És akinek ez a célja, az boldog lesz ettől. Ezzel így ebben a formában nincs semmi baj. Amikor már kényszerből csinálja az ember akkor van baj. Hasonló véleményen vagyok mint te, azt tekintve, hogy el szeretném érni a céljaimat, ne egy sablonos munkaközpontú életem legyen. Manapság a probléma gyökere az, hogy sokan a munkát tekintik az életüknek, holott a munka azért van, hogy megkönnyítse az életünket. Sajnos az idő nagy részét felemészti a munka, így az életre nem sok ideje marad az embernek. De ha olyan munkát végzel amivel eléred a céljaid, akkor gyakorlatilag nincs miért panaszkodnod. Ha valakinek az álma, hogy villanyszerelő legyen, ő boldog is lesz villanyszerelőként egy tök átlagos élettel, hacsak nincsenek egyéb céljai. Nézőpont kérdése az egész. Utolsó kérdésedre válaszolva: én az vagyok, aki a törekvéssel akar biztonságos nyugodt életet teremteni .