Hogyan szeressem magam? Hogyan fogadjam el magam? Hogy találjam meg azt a bizonyos benső békét, harmóniát?

gondolj arra belőled csak egy van:-)

és vedd elő azokat a jó tulajdonságaidat, amiket szeretnek mások és te is!biztos van olyan!és próbálj mindig olyan lenni..hogy szeressenek és meglátod hogyha mindenki szeret te is véletlen megszereted magad!;) bizonyos békét ezután leled meg!

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." - mondta valamikor Jézus és ezek a szavak ma is érvényesek.

Én nála találtam azt a bizonyos békességet, amit magamtól nem tudtam meglelni.

Gyuri

Szia!

Én nem voltam megelégedve azzal,hogy magas-vékony vagyok,mert: 1.) az alacsonyabb lányok sokkal jobban mutatnak a pasik mellett, 2.) kicsik a melleim.

De aztán arra gondoltam,hogy a magasságomon úgysem tudok változtatni,az meg,hogy kicsi melleim vannak,együtt jár a vékonysággal,és nagyon ritka az olyan nő,akiegyszerre vékony és nagy mellű...

A lényeg tehát,hogy lásd meg a jó oldalát az adottságaidnak,és az öltözködésedet úgy alakítsd,hogy a szépségedet kiemelje,és azt,amivel elégedetlen vagy,eltakarja.Egy életed van,akkor miért ne élnél boldogan?Felejtsd el,hogy ez se jó,meg az se!Ha vékony vagy:mindjárt itt a strandszezon,örülj neki,hogy nem kell fogyóznod!Ha erősebb testalkatú vagy:Hányszor hallottad már,hogy a pasik azt szeretik ha "van mit fogni" egy nőn?!

Szóval minden csak hozzáállás kérdése.Tapasztalatból mondom,hogy amióta elfogadtam magam,sokkal könnyebben megy minden:én se törődöm a hibáimmal,és mások se törődnek velük!

Önmarcangolás helyett gondolj erre:"Lehetsz mérges, mert a rózsák közt tüskék vannak, vagy lehetsz boldog, hogy a tüskék közt rózsák vannak."

Sok sikert ;)

(: Dorci :)

Én ezekben a válaszokban nem kaptam meg az engem érdeklő kérdésekre a választ kedves kérdező, nem tudom, te hogy vagy vele.

Nekem az egyik válasszal az a bajom, hogy olyan tanácsot ad, hogy legyél olyan, amilyennek mások szeretnek. Ha ezt magamra vetítem, akkor ott vagyok, ahonnan elindultam, másoknak élek, pedig pont ezt nem akarom. Ezért keresem én is a lelki békémet, hogy végre megtaláljam és megértsem önmagamat. Sohasem érhetjük el azt a z állapotot, hogy mindenki szeret és akármennyire is egész életemben ezért igyekeztem, hogy szeressenek, mégsem tudtam elérni.

Aki pedig Istenben találta meg a lelki békéjét és nem magában, az hogyan? Nem kívánok vitatkozni, hogy létezik e Isten vagy sem, igyekszem úgy élni, hogy az neki tessen, ha létezik, ennek ellenére nincs rá semmi bizonyítékom, csak mások mondják nekem hogy van egy Isten nevezetű valaki. Nincs rá bizonyítékom, nem tudok vele beszélgetni, nem szól hozzám, akkor hogyan tud ő engem boldoggá tenni, hogyan találhatom meg ebben a láthatatlan embertudatban a lelkibékémet?

Szóval? Kedves kérdező, te már megtaláltad a lelki békédet, mert nekem még nem sikerült?

Tudod ott a baj, hogy nincs egy olyan világ, ahol az ember 100%-osan felvállalhatná önmagát.

Éppen tegnap mondtam a páromnak, hogy ha létezik Isten, akkor nem azért teremtett minket, hogy állandóan küszködjünk (lényegtelen az alma kérdése), hogy mások rosszindulatától szenvedjünk és hasonlók, akkor mégis miért nem találjuk a módját, hogy élhessünk nyugodtan, békességben? Miért értünk el egy olyan világot, ahol a jó és érzékeny embereknek utálniuk kell az alaptermészetüket, merthogy a gyenge embereket eltaposság. Ha én nem taposom el a másikat, majd ő el fog engem. Én nem akarom ezt a kűzdelmet. Elegem van abból, hogy állítólag minden ember egyenlőnek, embernek született és mégis különbséget tesznek közöttünk. Miért értünk el egy olyan világot, ahol teljesen mindegy, hogy milyen rossz ember vagy csak legyen pénzed, azt pedig, aki normális és kulturált, tanult ember, mégsem árja, már be sem fogadják azok, akiknek sok pénzük van. Félreértés ne esség, nem ilyenekehez akarok csatlakozni, de azért mert én nem vagyok gazdag miért kell velem lekezelőnek lenni? És olyan világot élünk (nem csak most, régen is ez volt, mióta világ a világ) ahol nem tudsz ez ellen tenni, ez a normális. Hogyan találjam meg önmagamat és a lelki békémet, ha ezeket nem tudom megemészteni és helyretenni magamban? Pontosabban a kérdésem, hogyan fogadjam ezt el, hogy végre megnyugodjak?