Anorexiára/bulimiára hajlamos? Esetleg már benne van a betegségben? (többi lent, fontos)

Sziasztok. A segítségetekre lenne szükségem. Sajnos mindent túldramatizálok, ezért nem tudom, helyesen gondolkodom-e. A legjobb barátnőmért nagyon aggódom. Múltkor a suliban volt szűrővizsgálat. 160 cm és 51 kg. Látszólag lehangolódott és csalódott volt, amikor megtudta, hány kilogramm. Tudni kell, hogy egy szerelmi csalódás miatt kezdett fogyókúrába, hogy "elég jó legyen".. Novemberben nagyon jól bírta, állítása szerint nem "bűnözött", viszont december közepén abbahagyta, majd csak január vége, talán február elején kezdte újra. Rengeteg csalódás érte már. Kiskora óta ismerem, a családban is sok zűr van, mindig stresszes. 55 kg-ról kezdte. Kicsit husis lány volt. Március eleje óta felfigyeltem arra, hogy februárban mindig hozta a kajáját a suliba, viszont most már nem. Nagy ritkaság hoz gyümölcsöt és abból is nagyon kevés mennyiségűt. Mindig leszidtam ezért, de rám se hederített. Napi hét óránk van, negyed háromig suliban vagyunk. Képtelen vagyok felfogni, hogyan bírja ki ennyi kajával, sőt sokszor semennyivel. Rá is kérdeztem, hogy mért nem eszik, de azt mondta mindig, hogy a víz eltelíti, meg hogy majd otthon eszik, vagy hogy már evett reggel. És ez akkor annyiban is maradt.Ám múltkor már rosszul is lett, majdnem elájult a suliban. Akkor már erősen gondolkoztam, hogy mi van vele. Aztán nagy lelkizések közepette elmondta, hogy már nem bírja tovább. és hogy eddig csak külsőleg utálta magát, de most már belülről is nagyon. Folyton azt hajtogatta, hogy milyen kövér és, hogy nem hiszi el, hogy én nem látom rajta. Meg olyanokat mondott, hogy akkor érzi jobban magát, ha nem eszik semmit. Meg akkor büszke magára, ha korog a hasa. Meg ha véletlen egy almával többet eszik, akkor azzal bünteti utána magát, hogy víznapot tart. Rengeteget szokott edzeni. suliba együtt járunk erobikra. máskor együtt voltunk futni, akkor is nagyon jól bírta. Vágni is szokta magát.. elmondta, hogy már kétszer hánytatta magát. Próbáltam mondani neki, hogy ez nem jó, és hogy nagyon sokan vagyunk, akik szeretik, de nem tudok mit csinálni. Sokszor próbáltam ráerőszakolni egy csokit, de csak egy fél falatkát sem fogadott el. Komolyan mondom, nagyon félek. Betegesen utálja magát. Az utóbbi időben tőlem is eltávolodott. ritkán beszélgettünk mélyebb dolgokról. Úgy gondolja, hogy nem méltó a szeretetre, meg, hogy sosem lesz elég jó senkinek. Múltkor a telefonját nálunk hagyta, rengeteg anorexiás idézet volt rajta, nagyon sok kép vékony lányokról, akiknek a bordáik, és a csontjaik mindenhonnan látszódnak. Nagyon féltem. Szerintetek ideje lenne beszélni vele, hogy forduljon orvoshoz? Vagy hogy mondjam el neki, hogy ijesztő az, amit csinál? Hajlamos anorexiára, vagy más ilyesfajta jellegű betegségre? A szüleinek szóljak? Mit tegyek? Most nem tudom, hogy jelenleg hány kiló, de szerintem megint fogyott. ÉN így látom. Az a szűrés kb. 2 hete volt, akkor volt 51 kg. 160 cm.