Hogyan óvjátok meg magatokat mások érzelmeitől?
Azért ez elég tág kérdés, mert nem mindegy milyen érzelem, és nem mindegy milyen a viszony kettőnk közt.
Bizonyos helyzetekben az embernek meg kell tenulnia elvonatkoztatni, mert a túlzott empátia pl. elleheteleníthet egy terápiás beszélgetést.
Viszont vannak esetek amikor az embernek nem kell megvédenie magát, és a szolidaritás kifejezetten pozitív.
Az elvonatkoztatás nagyon egyszerű, de megcsinálni már nehezebb. Próbáld anélkül szemlélni a helyzetet, hogy beleképzelnéd magad az ő helyébe. Próbáld a helyzetet felülről látni, mintha író lennél, és te meg ő csak karakterek egy novellában.
Ha mondanál egy konkrétabb példát, mondanék konkrétabb választ
Egy valamennyivel konkrétabb, amikor valaki olyan dolgot mond vagy tesz, ami ellentmond egy más valaki érzelmeinek vagy ösztöneinek.
Ilyenkor van az, hogy aki ellenkezik, az nem tud mondani értelmes érveket, hogy miért ellenkezik, hanem olyasmiket mond, hogy ő neki az nem tetszik, meg az nem jó, meg hasonlók, a lényeg, hogy nem tudja megindokolni, hanem érzésből mondja és dönt.
És amiért veszélyes, az az, hogy ilyen állapotban nagyon vehemensen szoktak "küzdeni" az "igazuk"-ért, és felrobbanhat egy érzelmi bomba, ami valós károkat tud okozni, és nehéz megtalálni a megoldást a helyzetben, mert ha nem enged az ember, akkor robban a bomba, ha enged, akkor az érzelmek felülírták a logikát. És ebben a helyzetben tud az segíteni, hogy legalább ezt a bombát tudja valaki túlélni ha robban, amihez szükség van valami burokra, ami megvéd az érzelem bombától.
Elsőnek el kell dönteni, hogy milyen jogon akarsz te valakit rávenni arra, hogy valami olyat csináljon, amit ő nem önszántából akar megtenni. Egyáltalán van-e jogod hozzá? Ha van, annak bizonyára van valami felsőbb oka, mondjuk egy munkahelyen neki van egy feladata, amit – ha ott akar dolgozni, és fizetést akar kapni –, akkor meg kell tennie. Általában ennek a felsőbb dolognak van egy képviselője.
Ha valami olyanra akarom rávenni a másikat – mondjuk egy takarítónőt arra, hogy takarítson az irodámban –, akkor nem kell foglalkoznom vele, ha neki ez nem tetszik. Átirányítom a főnökhöz, vagy magam szólok a főnöknek, aztán ők lerendezik, hogy elvégzi-e az illető az általa vállalt munkát, vagy sem, és ha nem, akkor ez hogyan hat az ő fizetésére, illetve ki fogja kitakarítani az irodámat, én vállalom-e, kérek-e, kapok-e ezért magasabb fizetést, vagy így is belefér nekem.
Fordítva is előfordulhat, hogy ő akar rávenni téged, hogy valami olyat tegyél, amit nem önszántadból teszel, vagy olyan dolgot ne tegyél meg, ami neked belső igényed. Itt könnyebb egyébként kompromisszumot találni, mert egyszerűen csak az ő jelenléte nélkül kell azt csinálnod, amit akarsz, jónak látsz, és amiről tudod, hogy nem lehetnek erkölcsi aggályok ellene.
Mindenesetre ha valaki érzelmi kirohanásokba kezd, nem célszerű utána menni. Lehet, hogy dúl-fúl, de én ettől maradhatok nyugodt, akár még sértegethet is, ha csendesen és ésszerűen tudok érvelni, akkor mások szemében ez inkább őt fogja minősíteni, neki fog ártani.
Mindemellett, ha valóban jogos a te elvárásod vele szemben, és ő így reagál rendszeresen, akkor nem nagyon kell a társaságát keresni, ha lehet el kell kerülni a vele való érintkezést.
Egy kicsit konkrétabb példát ha tudsz adni, akkor esetleg konkrétabb tanácsot is lehet adni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!