Más is meghalt már álmában? Nagyon megrázó volt szoktam hülyeségeket álmodni de ilyet még sose éltem át álmomban.

Hosszú nem biztos, de tartalmas lesz.

Egy másik szemszögből elmesélem a velem történteket.

Az útcán kezdődött az álmom. Előtte volt valami még de nem nagyon emlékszem már rá, lényeg, hogy valakivel voltam, valahová tartottunk és én bementem a miskolci sétáló útcán álló házba. Bazi nagy vas kapu meg minden, még egy kis szint különbség is volt, szal elég magasan fel kellett lépnem.

Aztán ugye mentem fel a lépcsőházba, ilyen panel szerű ház. Furi volt mert nem volt egy ablak sem, nem volt sötét, mert égtek egyfolytában a lámpák. Nyomasztó volt, nehéz volt lélegezni és meleg is volt.

A lépcső házban volt egy jópár ember. Szórakoztak, ott éltek, beszélgettek, ettek, ittak. Én meg mentem el mellettük, fel a lépcsőn. Magas épület volt, legalább 10 emelet, de nem lépcsőztem olyan sokat, furcsa módon. Valakitől vettem valamit, csipszet vagy valamit és mentem tovább. Megszólítottak páran, hogy maradjak, beszélgessünk, stb, de én csak mentem. Kicsit szomorú voltam.

Valami még történt ott, valami srácnak volt köze hozzá, gondolom ő is akarta hogy maradjak, de az nem lényeg.

Mentem föl föl föl.

Felértem és istenesen berúgtam az ajtót ami a tetőre nyílt. Aztán rohantam mint a veszett, hogy levessem magam, de én hülye... megtorpantam és beszélégetni kezdtem valakivel.

Abban a pillanatban valami rohadt jó érzés volt, hogy végre vége mindennek, levethetem magam és olyan jó érzés volt, hogy hánynom kellett attól a feltoluló rózsaszín máztól ami a belsőmben volt. Aztán mikor végre leugrottam, természetesen felébredtem.

Bőgni tudtam volna, hogy még életben vagyok. Eltelt pár perc amíg várakoztam, hogy na akkor élek vagy nem? Meg fogok halni hamarosan vagy nem? Aztán végül éltem, mint kiderült.

Te gondolom nem akartál meghalni én viszont igen.

Gondolom a helyváltozás miatt volt a te álmod, meg a külső behatások, filmek, játékok, stb.

Egyetlen olyan álmomra emlékszem, amiben meghaltam.

Azt álmodtam, hogy fekszem az ágyamban, és éreztem, hogy hirtelen megállt a szívem. Tudtam, hogy csak másodperceim vannak hátra és elájulok, majd meghalok. Iszonyúan bepánikoltam, és rettegtem, hogy mi fog történni velem a következő pillanatokban. Aztán mikor elájultam, akkor teljesen leizzadva ébredtem fel a valóságban. Para egy álom volt.