Írtam egy verset. Vélemény?

Tudom nagyon borúsan írtam le egy nagy szép dolgot... de a reménytelen szerelemről szól..

Az elnyelő örvény

Égi adomány vagy pokoli átok?

Szebbnek látok minden virágot,

És erősebben érzek minden illatot.

S komolyabb a fájdalom mely tátong ott,

Szívem legmélyebb rejtekén

Ott van velem, kék szeme eltemet,

Mosolya megigéz, elvarázsol ha nevet,

Mégis mar belülről az iránta való őrület;

A tehetetlenség sűrűjében élem az életem

Nem akarom, hisz reménytelen,

Miért e köd? Miért e érzelem?

Miért nem hagy el hirtelenjében,

és talál valakit aki nem szenved tőle szüntelen?

Ámor tűzbe lökött és ott hagyott, had égjen mindenem

Kegyetlen vagy ,Oh, te nyilas isten,

Nem érdekel téged milyen mély a sebem!

Nem érdekel, hogy oktalan keseríted életem!

NEM! Örömöd csupán ebben leled,

Hegyes nyiladdal belénk lősz és nevetsz!

Álnok vagy és hazug! Mosolyogsz ránk hogy sóvárogjunk nyiladért

S mikor már oly annyira vágyik rá az ember hogy csak kér,

Leadod a végzetes lövést...

És az égből elégedetten pillantasz le;

Majd magunkra hagysz, mint a beteg vadat, mely porba fekve vár a végzetére

Ez vagy te! Ez hát a szerelem!

Forgó örvény melynek közepében hemperegsz

És levegőért kalimpálsz, hogy ismét magadba szívd az életet.

Az idő az egyetlen remény,

Talán ahogy múlik, elenged az örvény

S kiérve a partra a Nap fénylő sugarai beterítik a mindenséget

Végül, megkönnyebbülten tekintesz a messzeségbe, túlélted!