Nem tudom mit tegyek. Bántanak és kiközösítenek. Valaki valami ötlet?

18 éves lány vagyok, teljesen jó családi körülmények között élek. Viszont az iskolába sehogy sem tudok beilleszkedni.Most vagyok harmadikos (középiskola) Valószínűleg az én hibám is, mert tudnom kellene kezelni a problémákat, de sajnos nem megy... 2014 októberében váltottam iskolát, gimiből szakközépbe.( Kicsit erős volt az előző iskola) A váltás nem volt ismeretlen számomra, mert általános óta ez az 5.iskolám. Valahogy nem találom a helyem az emberek között. Nagyon visszahúzódó vagyok, de emiatt voltam már pszichológusnál is. Felírtak gyógyszereket a szorongásom ellen, de végül arra jutottunk itthon, hogy ennyi idősen nem kellene gyógyszeren élnem. Az új iskolába a beilleszkedés eleinte könnyen ment, mert elhatároztam, hogy közvetlenebb leszek mindenkivel. Próbáltam nem az a "nagyképű gimis" lenni, mert tudtam, hogy a gimisektől kicsit óvakodnak és kerülik, vagy valami hasonló. Szóval eleinte minden jól ment. Bár azt tudni kell, hogy az osztály nagyon erősen két részre van szakadva. Vannak az ún. "menők", akiknek az IQ-ja nem túl magas és szeretnek mindenkinek beszólni. És van a másik réteg, akik azért kicsit jobbak. Soha nem beszéltem ki senkit senkinek. Az a baj, hogy nem is nagyon beszélgettem velük, csak a sulis dolgokról. Ami viszont bökte a csőrüket, hogy 1-2 tanár segített a lemaradásokat pótolni, azokból a tantárgyakból, amikből elmaradásaim voltak. Két ilyen eset volt: Nem kellett megírnom egy német szódogát és egy matekot újra írhattam. Úgy gondolom ennyi minden kezdőnek kijár. Töriből és matekból álltam nagyon rosszul. Töriből két 1-st vittem át magammal. Elkezdtem javítani és bár nem vagyok jó töriből, de összeszedtem egy kettest meg egy hármast, így 1.75 lett az átlagom. Ez félévzárás előtt volt egy nappal. Utána belázasodtam és lebetegedtem. Amíg itthon voltam írt az egyik ismerősöm és ő mondta szóljak a többieknek, hogy holnap ne vigyenek gyakorlatra cuccot. Ez lett az eredménye:

Sziasztok Gabi üzeni, hogy holnap gyakszira nem kell cuccot vinni.

Tetszik Hozzászólok Mindenki látta

X osztálytárs: mert ? semmi ruhát ?

Tetszik január 19.

Én: Gabit kérdezd, ne engem aki 1 hete nincs suliban xd Tetszik · Továbbiak... · január 19.

X osztálytárs: ja bocsánat.

Tetszik · 1 · Továbbiak... · január 19.

Y osztálytárs: ne haragudj Zsófi.. de kurvàra elegem van.. meg ebből a stílusodból is! Szerintem nem kell bunkónak lenni.. ja egy hete nem vagy suliba?! ne haragudj.. de csütörtök óta nem vagy.. Ja ès ez ilyen vicces? Akkor kva beteg lehetsz

Tetszik · Továbbiak... · január 20.

Én: Kedves Kati! Úgy gondolom a leírtakban semmi negatív nem volt. Főleg nem olyan dolog ami számodra vagy más számára sértő lett volna. Ha megbántottam valakit az nem volt szándékos

Tetszik · Továbbiak... · január 20

Szerintem nem voltam sértő... Nem bántottam meg senkit, akarattal nem. Csütörtökön mikor mentem iskolába egyszerűen nem mertem hozzájuk odamenni. Félek tőlük. Megkaptam a bizonyítványt és töriből meg matekból meghúztak... Matekból még megértem, de a töri... Mint kiderült az osztály javasolta, hogy húzzanak meg. Német órán a tanárnak feltűnt, hogy mennyire egyedül vagyok. Nem mondott semmit, nem beszéltünk. De elkezdte szívatni az osztályt. Akik előrehozott érettségire készülnek nem adta ki nekik a tételeket, nem támogatta őket a felkészülésben... Úgy gondoltam ez azért kicsit durva, ezért beszéltem a tanárnővel az egyik szünetben. Ő azt mondta, hogy azért haragszik az osztályra, mert nekik rengetek dologban segített és mégis hálátlanok vele szemben. Zavarja hogy engem, mint újat nem hagynak beilleszkedni és böki a csőrüket, ha segítséget kapok... Az osztálytársaimnak a következőkben segített : 3 lánynak az előrehozott érettségi írásbeli részét engedte kijavítani, hogy meglegyen a jobb jegyük és többeket mindig átengedett a pocsék jegyek ellenére is. Megértem a tanárnőt, hogy ideges. Aztán elkezdtek cikizni az osztálytársak. Órán nyíltan, célozgattak másik tanárok előtt. "tanárnő itt van valaki, akivel mindenki kivételezik..." és ezt kellett hallgatnom hetekig. Folyamatosan gyógyszereket szedek be, mert fáj a fejem tőlük. Nem tudok enni, 1 hete szinte semmi nem megy le. Folyamatosan sírok, minden órán és szünetben. Hétfőn mentem be tesire, tanár sehol, ők meg bent kosaraztak. Jön ki az egyik, hogy menjek be, mert a tanár mondta. Nagyon nem volt kedvem közéjük menni, ezért maradtam a székben. Megint kijött és mondta, hogy menjek be. Belőlem meg kitört, hogy " hagyjál békén, leszarlak!" Nem tudom ez mennyit rontott a helyzeten, de nem bírtam tovább elviselni. Bejött a tanár, látta hogy szarul vagyok és hazaküldött. Kedden (tegnap) gyomorgörccsel mentem iskolába. Fájt a fejem, a hasam... Törin késett a tanár 20 percet. Mikor beért megkérték, hogy ne kelljen tanulni. Felhozták a témát, hogy nem kapták meg az érettségi tételeket. A töri tanár azt mondta azt nekik kell kidolgozni...erre elkezdték, hogy ők azért nem kapták meg, mert az osztályban valakivel kivételeznek... Megint ment a szidás. 10 percig hallgattam, amikor végre megszólalt a tanár, hogy szerintük ez hogy eshet, annak akiről így beszélnek (nem tudta, h én vagyok az). Mondta az egyik, hogy megmondja ki az. A tanár mondta, h nem akarja tudni. Erre mondta a csaj, hogy akkor mindenki álljon fel és üljön el annak az embernek a közeléből, akit utál. Aki körülöttem ült felálltak és elültek. Ott ültem egyedül a sarokban, közel távol emberek nélkül. Elkezdtem sírni. De talán nem látták. Az egész osztály rajtam röhögött. Kicsengettek és indultam tesire. Már annyira bőgtem, hogy reszkettem. Nem bírtam ott maradni, ezért hazajöttem lázra hivatkozva. Azóta itthon vagyok és nem merek elmenni. Itthon nem mondhatom el, mert a szüleim boldogok, hogy megtaláltam a helyem végre, és jól érzem magam. Nem akarom tönkretenni a boldogságukat. A bizonyítványt nem mertem elmondani, de várják, azt mondtam csütörtökön kapjuk meg. Konkrétan élni sincs kedvem. Teljesen egyedül vagyok az iskolában. Keresztbe tesznek nekem, ahol tudnak. Egyszerűen meg akarok halni, mert így nincs értelme élnem.