A gyakorló ateista az mi? (lent)

Ez kb olyan, mint az aktív semmittevés. Logikailag helytelen, de előfordul, hogy használják.

Más szemszögből vizsgálva a dolgot, az ateizmust is lehet egyfajta hitbeli meggyőződésnek tekinteni. Hiszen teljes kétséget kizáróan nem tudjuk bizonyítani, hogy ne lennének a világmindenség működését befolyásoló felsőbbrendű lények, ha úgy tetszik, istenek. (Tudtommal, persze ezt nem húzhatom rá minden magát ateistának vallóra) az ateizmus is állít valamit (hogy ezek az istenek nem léteznek). Ezen logikai megfontolás mentén akár mondhatjuk, hogy azáltal gyakorolja hitét, hogy tagadja az általa tagadnivalónak vélt nézeteket.

Első butaságot mondott.

Az ateisták többsége nem tagadja az isteneket, csak nem hisz bennük.

Kérdező: a gyakorló ateista foglalkozik is a kérdéssel, vagyis beszél róla, vitatkozik hívőkkel, nem próbálja elrejteni a meggyőződését.

A "nem gyakorló" ateista pedig nem foglalkozik ezzel, nem beszélget - csak egyszerűen nem hisz.

"Az ateisták többsége nem tagadja az isteneket, csak nem hisz bennük."

A kettő között logikailag mi a különbség?

Ha azt gondolom, nem hiszek bennük, hogy nincsenek, de nem mondom ki hangosan soha senkinek, attól még gyakorlatilag ugyanúgy tagadom.

Ha azt gondolnám, hogy lehetséges, hogy léteznek, csak nincs nagyon lehetőségem megbizonyosodni róla, akkor beszélhetünk mind a hit és a tagadás hiányáról is. De akkor már inkább agnosztikusnak vagyok nevezhető, nem ateistának.

A magadfajta miatt írtam, hogy "Tudtommal, persze ezt nem húzhatom rá minden magát ateistának vallóra". Csak értelmezni kellett volna.

" a gyakorló ateista foglalkozik is a kérdéssel, vagyis beszél róla, vitatkozik hívőkkel, nem próbálja elrejteni a meggyőződését."

A vita nem az ateizmus úgymond vallási gyakorlata, így ha foglalkozik a kérdéssel, vitatkozik, azzal nem az ateizmusát gyakorolja (mivel annak nincs is nagyon gyakorlata), hanem a vitatkozást.

Szóval kedves #3 a te logikád sem kikezdhetetlen.

"mi a különbség?"

Pont, amit mondasz.

Egy normális ateista előtt, ha megjelenne egy isten, akkor ő megvizsgálná, és aztán döntene (hogy tényleg isten-e). Tehát NEM tagadja alapból - csak nem hiszi azt, hogy létezne (a bizonyítékok alapján).

Erre egy vallásos nem képes. Nincsen olyan vallási tétel, ami azt mondja ki, hogy milyen esetben fordulhat elő olyan, hogy NEM létezik az ő istene.

Én pedig nem tételt mondtam neked, hanem a fogalmat magyaráztam el. Ez a jelentése.

"mi a különbség?"

"Pont, amit mondasz."

Pont nem azt mondom, amit te.

Az aktuális bizonyosság nem azonos a megingathatatlansággal. Ha a jelenlegi ismereteim alapján nem tartom lehetségesnek a létezésüket, akkor tagadom a létüket. Ez nem azt jelenti, hogy ha megjelenne előttem egy istenség és minden kétséget kizáróan bebizonyosodna róla, hogy valóban az, akkor ne lennék képes megváltozni a meggyőződésemben. Vagyis tagadhatok valamit annak kényszere nélkül, hogy megváltozott körülmények mellett is örökre tagadnom kellene.

"Tehát NEM tagadja alapból - csak nem hiszi azt, hogy létezne (a bizonyítékok alapján)."

Pont ez különbözteti meg egymástól az ateistákat az agnosztikusoktól. Az egyik nem ugyanazt jelenti, mint a másik, csak kicsit cifrábban leírva, hanem két különböző meggyőződésbeli csoportot jelölnek. Az egyik nem hiszi, ezáltal tagadja, még ha ez nem is tudatosul benne. A másik pedig nem foglal állást, mondhatni bizonytalan.

A-teista = isten NÉLKÜLI. Vagyis nem feltétlenül tagadja, hanem csak nem szerepel a világképében.

ANTI-teista = istentagadó.

Csak sajnos azt a szót nem használjuk.

Gyakorló ateista.

Az én olvasatomban az, aki tesz is, valamit az ateista közösségért: találkozókat szervez, emberekkel beszélget, mi is az ateizmus maga, kapcsolatot tart a külföldi ateista szerveződésekkel, Youtube csatornát tart fent, ahol magyar nyelven (feliratosan, vagy szinkronosan) vannak fent az ateista témájú videók.