Mi vezéreljen ha nem a birtoklási vágy?

A megismerés vágya? A – hangozzon akármilyen nyálasnak és elcsépeltnek, de a – szeretet?

Nem baj, ha az emberben van egy egészséges birtoklási vágy. Az élethez, a civilizált léthez szükségünk van dolgokra. Nem baj, ha akarsz egy saját lakást, egy ágyat, egy TV-t, stb… Vannak nélkülözhető dolgok is, ezeket sem ördögtől való birtokolni.

De a birtoklási vággyal az a gond, hogy soha nem kielégíthető. Nem fog boldoggá tenni. Folyamatosan csak a hiányt fogod érezni, miközben egy csomó olyan dologra pazarolsz pénzt, energiát, időt, amit nem használsz, és nem tesz hozzá semmit az életedhez.

Ha van egy életcélod, egy hobbid, amit nem pénzért csinálsz, hanem önmagáért, az valóban boldoggá tud tenni. Ebben el lehet mélyedni, meg lehet nagyon sok dolgot tanulni, még olyanokat is, ami nem szorosan a tevékenységhez köthetőek. Az ember ezt szeretetből csinálja, ezért képes boldoggá tenni.

A többi emberhez való viszonyban is így van. Aki képes nyitni a többi ember felé, képes adni, képes valóban örülni mások örömének, az ezáltal boldog lesz, ezért áldozatokat is képes meghozni. Ha viszont mindig a saját hasznodat nézve átgázolsz másokon, mások is így viszonyulnak hozzád, nem fog senki szeretni, és te sem fogsz senkit szeretni. Lehet, hogy baromi sok pénzed lesz, meg három luxusautód, de nem leszel tőle boldog.