Csak engem idegesít, ha valaki úgy kezd egy mondatot, hogy "én azt gondolom"?

"nekem olyan hatást keltenek, mintha a beszélő brutál intelligens egyénként szeretné feltüntetni magát"

Nem véletelnül. Éppenhogy erről is van szó: egy nárcisztikus, aki nagyon szereti ezt a szöveget használni (és akikkel jelenleg telis-teli van az összes "tehetségkutató"), nem elég, hogy meg van győződve önnön fantasztikumáról, de ezt mindenáron le is akarja nyomni mások torkán.

Ignoráld. Figyelj arra, amit ezen kívül mond és figyelj arra, hogyan mondja. Hamar rájössz, hogy mekkora nullajani vagy nullajuli. :)

1. Ha nem tetszik, ne nézd. De tényleg. A kereskedelmi csatornák nézésére fordított idő helyett annyi értékesebb, vagy szórakoztatóbb tevékenységet lehet folytatni.

2. Magának az „én azt gondolom”, „én úgy gondolom”, „nézetem szerint”, „erről az a véleményem” szófordulatoknak megvan a szerepük. Személyesebbé lehet tenni vele egy-egy mondandót, ösztönöz arra, hogy azonosulj a beszélővel. Adott esetben – pl. egy állásinterjún, egy reklámban, egy előadás megtartásánál – jó eszköz lehet arra, hogy közelebb hozd a hallgatóságot, közvetlenebbé tedd a viszonyt.

3. Ha objektíven megnézzük, akkor az „én azt gondolom” helyesebb, mint az „én úgy gondolom”, hiszen ezután azt mondja el, hogy mit gondolt, és nem azt, hogy hogyan csinálta a gondolkodás folyamatát. Persze mindkét forma helyes, de az „én azt gondolom” tulajdonképpen logikusabb fordulat. Persze a nyelvtani helyesség általában nem logika kérdése, nagy szerepe van a szokásoknak. Azt mondod, hogy szerinted nem túl jó alakok. De nem írod le, hogy milyen érv mentén rosszabbak ezek, mint az általad preferált „úgy gondolom” forma. Mondjuk úgy, kérdéses, hogy mik az ismérvei a „nem túl jó” és az „egészen jó” kifejezéseknek. Mitől lesz egy kifejezés számodra jobb, vagy kevésbé jobb?

4. Azt gondolom – :-) –, hogy mikor azt írod, hogy „nekem olyan hatást keltenek, mintha a beszélő brutál intelligens egyénként szeretné feltüntetni magát”, akkor nem a kifejezés maga zavar, nem a kifejezés kelti ezt az érzetet benned, hanem az zavar, aki mondja, így az értékítélet sem az adott nyelvi fordulatnak szól, hanem azoknak a műsoroknak azon szereplőinek, amit láttál, azoknak a gondolatoknak az értékítélete, amelyek az „én azt gondolom” fordulat után következtek. Nem baj, ha van egy ilyen értékítéleted egy beszélővel, pláne nem, ha az által mondottakkal szemben, csak lássuk tisztán a dolgot. Neked valószínű nem nyelvtani problémád van. Ha az „úgy gondolom” fordulatot használnák ezek az emberek, akkor azzal lenne bajod. Vagy azzal, hogy milyen hanglejtéssel beszélnek. Vagy azzal, hogy nincs rajtuk sapka.

Persze lehet, hogy tévedek, de mivel nem nézek tévét, nem vagyok elfogult egyik szófordulattal szemben sem, és így kívülállóként nézve nem látom az „én azt gondolom” kifejezést problémásabbnak, mint az „úgy gondolom” fordulatot.

3. Oké, tehát nem az „én azt gondolom” formával van gondod, ugyanilyen gondold lenne az „úgy gondolom” forma túl gyakran történő használatával is. Úgy gondolom, hogy ez valóban hiba, amit úgy gondolom természetesen okkal illetsz kritikával, így úgy gondolom, ezzel nincs is gond. :-)

Azt nem igazán értem, hogy benned miért kelti ez azt a hatást, hogy a beszélő intelligensebbnek akarná feltüntetni magát. Nem hinném, hogy bárki is intelligensebbnek tartana valakit, pusztán attól, hogy egy állásfoglalását, mondanivalóját az „úgy gondolom”, „azt gondolom” kifejezésekkel kezdi. Emiatt azt sem igazán tudom elképzelni, hogy valaki ilyen célzattal tenné a beszédébe ezt a fordulatot. Esetleg cizelláltabbnak, irodalmibbnak, választékosabbnak tűnhet egy ilyen beszédstílus, de ebben meg van valami. Ha nem viszik túlzásba, ha kellő mértékben használják, akkor valóban választékosabb lesz tőle a beszéd.

Oké, esetleg a választékos beszéd korrelálhat valamennyire az intelligenciával is, de én inkább tulajdonítom a jelenséget egyfajta divatnak, vagy a #4 2. pontjában megfogalmazott célzatnak megfelelőnek.

Azt is értem, hogy ha az ember megszokott egy formát, akkor furcsa, hogy más meg nem azt a formát használja. Pl. találkoztam már olyannal, aki a „nem erőszak a disznótor” kifejezést úgy használja, úgy tanulta meg, hogy „nem kényszer a disznótor”. Neki valóban furcsa lehet az általunk helyesnek tartott alak. De ez nem objektív mérce, ez szubjektív mérce.

Objektív mércével a „nem erőszak a disznótor” elterjedtebb, logikusabb is. Az „úgy gondolom”, „azt gondolom” sőt az „arra gondolok” kérdéskörben viszont objektíven nézve nincs különbség. Mindegyik elterjedt, használatos. Lásd egy nyelvész véleményét is: [link] . Hasonló a helyzet az „azt hiszem” és az „úgy hiszem”, kifejezésekkel is. Némelyiknél az egyik forma divatosabb, némelyiknél a másik, de mindkettő helyes. Ahogy írták a gondol igének van tárgyas vonzata. Pl. kérdésben sem látok problémát a „hogy gondolod?” és a „mit gondolsz?” alakokban, mindkettőt helyesnek tartom.

Szóval ha egy nyelvész helyesnek tartja – ellenkező szakvéleménnyel én nem találkoztam –, akkor ez akkor is így van, ha vannak páran, vagy akár sokan, akik nem így gondolják.

Tudomásom szerint ennek az az oka, hogy a szabad vélemény nyilvánításhoz mindenkinek joga van. (Nyilván bizonyos keretek között)

Tehát teljesen más a megítélése jogilag, annak ha én azt mondom, hogy:

Az x termék hatástalan, alkalmatlan arra amire kitalálták.

Vagy azt mondom

Véleményem szerint/Szerintem/Én azt gondolom az x termék hatástalan, alkalmatlan arra amire kitalálták.

Az egyik esetben egy tényt közlök a másik esetben egy szubjektív dolgot közlök. Azaz lehet számomra az adott dolog nem volt hasznos, de nem lehet pl bepereleni hitelrontással.

Ezek nagyon tudatos dolgok, nem véletlenül használják! Én nem vagyok ügyvéd/jogász, szóval nem tudok erre részletesebben kitérni, de ezt pont tudom, hogy nagyon nem mindegy a médiában, mit, hogyan fogalmazol meg!

Utolsó szerintem a kérdező arra gondol, hogy a csorda szellem egy kicsit frusztráló, hogy egymástól átveszik az emberek ezeket a berögzült beszédstílusokat és mindenki ugyanazt nyomja.

Ez az "azt gondolomozás", akkor szokott megjelenni, amikor valaki egy interjú keretében nagyon intelligensnek, tisztelettudónak akar tűnni