Linkeltek légyszíves verseket?

Kedves, mit kezdenél vele, ha annyira nem megy a magyar, hogy egy kérdést sem tudsz kiírni?

Ezen felül: Néhány tízezer vers megfelel az általad felállítod követelményeknek. Melyikkel kezdjük?

Eme gondod megelőzhető lett volna. Legalább két alternatíva kínálkozik:

- nem kérdezel;

- helyes magyarsággal, szabatosan megfogalmazva kérdezel.

Ez a vers hogy tetszik?

FALUSI RANDEVÚ

Burns

Van itt valaki? Ki kopog? -

Én vagyok, mondta Findlay.

Takarodj, senki sem hivott! -

Ugyan már, mondta Findlay.

Lopni indultál? Mit csinálsz? -

Megsúgom, mondta Findlay.

Valami rosszban sántikálsz. -

Nem rossz az, mondta Findlay.

Ha most kinyílna ez a zár -

Csak nyilna, mondta Findlay.

Nem alhatnék el újra már. -

Nem bizony, mondta Findlay.

Ha benn volnál, szobámban, itt -

Bár volnék, mondta Findlay.

Itt rostokolnál hajnalig. -

Hát hogyne, mondta Findlay.

Ha itt maradsz ma éjszaka -

Maradok, mondta Findlay.

Vigyázz, hogy épen juss haza! -

Vigyázok, mondta Findlay.

S bármi essék is idebenn -

Hadd essék, mondta Findlay.

Mindhalálig titok legyen! -

Burns

Falusi randevú

Van itt valaki? Ki kopog? –

Én vagyok, mondta Findlay.

Takarodj, senki sem hivott! –

Ugyan már, mondta Findlay.

Lopni indultál? Mit csinálsz? –

Megsúgom, mondta Findlay.

Valami rosszban sántikálsz. –

Nem rossz az, mondta Findlay.

Ha most kinyílna ez a zár –

Csak nyílna, mondta Findlay.

Nem alhatnék el újra már. –

Nem bizony, mondta Findlay.

Ha benn volnál, szobámban, itt –

Bár volnék, mondta Findlay.

Itt rostokolnál hajnalig. –

Hát hogyne, mondta Findlay.

Ha itt maradsz ma éjszaka –

Maradok, mondta Findlay.

Vigyázz, hogy épen juss haza! –

Vigyázok, mondta Findlay.

S bármi essék is idebenn –

Hadd essék, mondta Findlay.

Mindhalálig titok legyen! –

Titok lesz, mondta Findlay.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Nem tudom, hogyan került be duplán a vers, de most már így marad.

És ez?

Petőfi Sándor

Befordultam a konyhára

Befordúltam a konyhára,

Rágyujtottam a pipára...

Azaz rágyujtottam volna,

Hogyha már nem égett volna.

A pipám javában égett,

Nem is mentem én a végett!

Azért mentem, mert megláttam,

Hogy odabenn szép leány van.

Tüzet rakott eszemadta,

Lobogott is, amint rakta;

Jaj de hát még szeme párja,

Annak volt ám nagy a lángja!

Én beléptem, ő rám nézett,

Aligha meg nem igézett!

Égő pipám kialudott,

Alvó szívem meggyúladott.

(Pest, 1843. július–augusztus.)